Irodalmi Szemle, 1982
1982/4 - Böszörményi János: Hadak útján — hadak szolgálatában
A reformkor nagy vívmánya, a határ tagosítása folytán fennmaradt ún. maradékföldek igazságtalan elosztása jelentős feszültség forrása lett a jobbágyok és a zsellérek között. A maradékföldeket ugyanis a jobbágytelkek kiegészítésére osztották szét s azokból a zsellérek semmit sem kaptak. A faluban lévő 13 dunai malomnak 51 birtokosa volt, s ezek telkeiken gazdálkodó jobbágyok voltak. A malmokban dolgozó mesterlegények zsellér jogállású bérmunkások voltak, akik többnyire csak beltelekkel, „fundussal” rendelkeztek. A malmos gazdák és a mester legények között a 18. század eleje óta (1713) éles ellentétek voltak a bérezés kérdésében. A kisszámú, sem gazdaságilag, sem társadalmilag jelentősebb befolyást nem jelentő kisnemesi réteg a falu lakosságának mintegy 1 %-át adta. Ez valamivel keve-* sebb volt az Esztergom megyei átlagnál. 1828-ban Szántó János, Fekete Ferenc, Géczy Károly és Ferenc, valamint Fekete István elismert nemes volt a faluban, míg Dózsa Ferenc, Beke István és Péter, Martsa Mihály és Pesty György, valamint a század elején az Ung megyei Mogyorósról beszármazott Csorna Böszörményi János ekkor kérték nemesi jogállásuk elismertetését. A falu köznemesei természetszerűen követői voltak az országos nemesi mozgalmak haladó irányvonalának, mely az 1848. május 1-én Esztergomban megtartott utolsó nemesi közgyűlésen is megnyilvánult. Ezen a közgyűlésen a falut Antal István, Bellabás János bíró, Csirke Dániel ref. lelkész, Nagy György jegyző és Szántó József paraszt hadnagy képviselte. A megyei választási bizottságba Antal Istvánt és Szántó Józsefet választották be. A 48-as szellemiség éltetői voltak a faluban Boross Mihály rektor, Végh Mihály esperes és Lukács Antal uradalmi kasznár. Boross Mihály „oskola mester” joggyakornok is volt az itteni uradalomban, jó ismerője a földkérdésnek. Később, a szabadságharcban betöltött kimagasló szerepe és egész írói életműve is ezt bizonyítja. Hetvenhét műve közül éppen a földkérdésről szólók a legjelentősebbek. Politikai nézeteit mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy innen Székesfehérvárra kerülve vendégül látja házában Petőfit, de barátjának mondhatja Vörösmarty Mihályt is. Jelentősége azon is lemérhető, hogy korának egyik legismertebb írója lett és Mikszáth Kálmán is a legkedvesebb írójának tartja. Igaz, Boross Mihály írói egyénisége csak a 19. század második felében bontakozott ki, de kétségtelen, hogy írói és közéleti szerepére már mocsi rektoroskodása alatt készült. Végh Mihály esperes első felesége Szilágyi János lelkipásztor leánya volt. Szilágyi János 1794-ben vendégül látta a parókián Csokonai Vitéz Mihályt. Szilágyi felvilágosult, haladó gondolkodására nemcsak ez a tény vet fényt, hanem egyéb cselekedetei is, mindenekelőtt a vallásszabadság érvényesítéséért folytatott küzdelme. Végh Mihály hazafias érzelmeit sem csupán családi kötelékei bizonyítják, hanem egyebek között az is, hogy mint az egyházmegye legképzettebb lelkésze számos előadást tartott az egyházmegye papjainak. 1831-ben — a magyar nyelvű oktatás bevezetésekor — ezt írta a ref. egyház jegyzőkönyvébe: „A kebelbéli oskolák minden tanítói anyai nyelvünk tanítását igyekezzék előmozdítani.” E haladó szellemű pap, megözvegyülvén, 1844. április 16-án vette nőül Mocson az ugyancsak megözvegyült Lévai Istvánná Vajda Júliát, és a sors szeszélye folytán Júlia 1847 novemberéig élt abban a házban, ahol egykor szeretett költője is megfordult! Lukács Antal uradalmi kasznár ingyen ajánlotta fel szolgálatait a mocsi granáriumok őrzésére, s ezért mint nemzetőrtiszt nem fogadott el fizetséget. Nagy György jegyző pedig a hivatalos iratokon sohasem használta nemesi előnevét! Csupán az anyakönyv tanúskodik arról, hogy Páti Nagy Györgynek hívták. A BUKÁS UTÁN A szabadságharc leverésének első következménye az volt, hogy lemondott a falu bírója, Bellabás János. 1849. nov. 1-én, a kiküldött megyei császári biztos jelenlétében történt az új bíró „megválasztása”. A forradalom bukása után a bírói tisztség terhes hivatal lett: maradéktalanul érvényt kellett szerezni a statáriális utasításoknak. Ezért a volt bíró megkérte a választókat, hogy jelölése esetén ne szavazzanak rá. A császári biztos a lemondott bírót javasolta ismét a tisztség betöltésére, de — amint az várható volt — „leszavazták”. „Minthogy a lakosság nem akarja, a volt bíró pedig végképp ellene
