Irodalmi Szemle, 1982

1982/4 - Veres János: Zöld hegy fölött aranykorong

Erzsébet, Manga János jelenléte (a névsor hevenyészett s foghíjas) magyarázat nélkül is kvalifikáló bizonylat. Mindezen serénykedései közepette még külföldi utazgatásra is futotta az erejéből.

Jellemző a szerénységére, hogy komáromi éveiről beszélve sohasem az érdemeivel hozakodik elő, hanem azt mesélgeti, milyen vacsorákat evett a cimboráival az Angolpark vendéglőjében, hová jártak kirándulni a Duna mentén, s milyenek voltak a komáromi nők.

Munkájával hasznára akart lenni azoknak, akik figyelme fókuszában állottak, ez volt, s ma is ez a motorja friss mozgékonyságának, örökös nyugtalanságának. Ez a törekvés húzódik meg közös nevező gyanánt cselekvéskörei mögött. Sokféle elemből ösz- szetevődő eddigi életműve Ilyképpen eklektikus voltában Is megkapóan kiegyensúlyozott formájú épületté lényegül.

A müncheni döntést követően végleg Budapesten telepedett le, ahol folyóiratok szerkesztője, banktisztviselő, majd 1945-től könyvtáros volt. A könyvtárból ment nyugdíjba, ám a nyugdíjassá válás nála nem a pihenés, a tétlenkedés kezdetét jelentette, hanem újból zsilipnyitást az alkotás termékeny folyamatában. A hetvenes évek elejétől

— hála kiváló testi és lelki kondíciójának — számos új, történelmi tárgyú Ifjúsági regénnyel ajándékozott meg bennünket, becsben álló útikönyveket és honismereti monográfiákat írt (köztük a 800 oldalas „Csehszlovákia” bedekkert és a remek „Prága” városkalauzt), régészeti könyvek szerkesztésében vett részt, tömérdek cikkét, tárcáját közölték a lapok. Az előszámlálás jelenidőben folytatandó, mert ma is rendszeresen „szállítja” írásait a Turista Magazinnak, hangyamód rendezi sajtó alá kismonográfiái- nak második, harmadik kiadásait, a természetvédelem s a nyelvművelés előrevitele, a műemlékek megóvása érdekében ágál, hadakozik, s most készíti végleges vázlatát a soron levő történelmi regényének, melynek cselekménye Gömörhöz kapcsolódik majd. A sok feladat aprólékos anyaggyűjtést, szakmai búvárkodást, vidéki kiszállásokat, sőt gyalogos erdei terepjárásokat Igényel. Hol az ország legfélreesőbb csücskeiből, hol a Mátrából, Börzsönyből, hol meg a szigligeti alkotóházból kapom tőle a tréfás szövegű képeslapokat. Olykor hosszabb utaknak is nekivág, legutóbb Jugoszláviából és Spanyol- országból küldött üdvözletét; a Dalmáciából jött lapon nyíllal megjelölte azt az öblöt, ahol napestig a tengerben fürdőit.

Nem érthetek egyet azokkal, akik úgy vélik, hogy a Magyarországon írt művei nem tartoznak a csehszlovákiai magyar irodalomba. Aki beleolvasott ifjúsági regényeibe, tudhatja, hogy az egyiknek komáromi fiúk és tutajozó szlovák gyerekek a hősei, a másiknak Selmecbánya a színhelye, emebben Lőcse és Késmárk lakossága csetepatézik egymással, amaz Csák Máté földjére vezérli az olvasót. A szlovákiai vármondákat felölelő könyvét már a mi Madách Kiadónk bocsátotta közre, ami talán azt is jelzi, hogy a „kiiktató” gyakorlattal ellentétben a jövőben céltudatosan terjeszteni fogjuk Szombathy könyveit tájainkon. Hézagpótló tett lenne ez egy fontos területen, mivel a mi prózaírőink tarsolyából jószerivel teljesen hiányoznak a serdülőknek való olvasmányok. Ráadásul Szombathy művei a történelem iránti érdeklődést is erősítenék a fiatalokban, s anyanyelvűk pallérozásához is hozzájárulhatnának.

HA BUDAPESTEN JÄRTOMBAN egy utcai telefonfülkéből feltárcsázom a számát, bármily váratlanul érje is a hívás, már a második mondatával a lényeget kérdi: hol találkozzunk másnap, s mit szeretnék megtekinteni a kalauzolásával? A megbeszélt helyen hajszálpontosan jelenik meg, az évszaktól és időjárástól függően vagy görbe karimájú kalapban s nagykabátban, vagy kockás ingben, farmernadrágban. És persze könyvekkel, folyóiratokkal, hírlapokkal teli aktatáskával, melyből csakhamar átrakja a nekem és fiamnak szánt „fejtágító” paksamétát a sportiszákomba.

Kedvelt találkozóhelye a Mátyás-templom közelében levő Ruszwurm cukrászda. Csakugyan jó ott elidőzni, a hátsó szobájában úgy érzi magát az ember, mintha egy Krúdy- elbeszélés közegébe csöppent volna. Több ízben vártam rá a Múzeum étteremben is, az meg az én megszokott pihenő-azilumom a nagyváros rengetegében, merthogy szinte előszobája a túlsó oldalról átkacsingató központi antikváriumnak. Patinás helyeken fordulhattam meg a jóvoltából. Vele tértem be a Hungáriába is egyszer, mikor még érzékelhető volt valamelyest a híres kávéház régi atmoszférája. írók, költők arcképei alatt kavargattuk a teánkat; balra tőlünk a televízió képernyőjéről lelépett színészek