Irodalmi Szemle, 1982
1982/1 - Karol Tomiš: József Attila versei szlovákul
Karol Tomiš JÓZSEF ATTILA VERSEI SZLOVÁKUL Ady Endre fogadtatásával ellentétben — melyet különösen a harmincas évek elején a költészetének hívei és ellenfelei között kirobbant heves irodalmi viták kísértek — József Attila költészete ha lassan is, de ellenállásba nem ütközve épült be a szlovák irodalmi és kulturális köztudatba. Sajnálatos azonban az a tény, hogy versei előtt csak tragikus halálának híre nyitotta meg az utat a szlovák sajtó hasábjain. József Attila személye és költészete ekkor már ismert volt főleg a Csehszlovákiában élő baloldali magyar írók köreiben, akik közül néhányan személyesen is ismerték (pl. Egri Viktor, Szabó Béla, Szalatnai Rezső) vagy leveleztek vele (pl. Fábry Zoltán, Jarnó József). A Sarlós-mozgalom tagjai is élénk érdeklődéssel követték irodalmi munkásságát. A csehszlovákiai magyar sajtó, ha nem is rendszeresen, de még életében közölte néhány költeményét. Először a Prágai Magyar Hírlap publikált tőle egy-egy költeményt 1925 októberében és decemberében. A Kassai Naplóban 1926 novemberétől 1927 márciusáig mintegy húsz költeménye jelent meg és a kassai Renaissance kultúregylet kiadói terveiben egy versesfüzete kiadásával is számoltak, ez azonban nem valósult meg.1 Fábry Zoltán Az Üt 1931. augusztus 20-i számában lelkesen fogadta a Döntsd a tőkét, ne siránkozz című kötetét. Ugyancsak Az Ütban, 1931-ben névtelenül tette közzé a Lebukott és 1933-ban a Le a kapitalizmussal című versét. Költeményeit közölte a Sarló középiskolai folyóirata, a Mi lapunk, továbbá a Magyar Fiatalok Szövetségének sokszorosított folyóirata, a Kéve. Forradalmi verseinek megismertetéséhez a szlovákiai magyar munkás szavalókórusok is hozzájárultak.2 A harmincas évek folyamán József Attilát kezdték megismerni és értékelni azok a szlovák írók is, akik kapcsolatba kerültek a haladó és demokratikus magyar irodalom magyarországi képviselőivel. A kulturális és irodalmi élet szélesebb köreiben azonban továbbra is ismeretlen maradt. E. B. Lukáft 1933 tavaszán ismerkedett meg vele és élettársával, Szántó Judittal a budapesti Csehszlovák Nagykövetség sajtóattaséjának, Anton Strakának lakásán rendezett összejövetelek egyikén. Nem sokkal később így számol be találkozásukról: „Ifjú, szőke férfi érkezik a feleségével, aki szlovákul szólít meg — Kassán élt. József Attila a proletárköltő (szül. 1905) — aki megjárta az élet mélységeit, férfias és biztos, világos célja van, funkcionálja költészetét.”3 S miután röviden jellemezte a jelenlevő mintegy húsz tagú ifjú írótársaság további néhány tagját (Komlós Aladárt, Berda Józsefet, Simon Andort, Sáfáry Lászlót), így folytatja: „Mindegyikük mögött van néhány verseskötet, amelyekkel egyszer majd bővebben kell foglalkoznunk.”4 Annak ellenére, hogy Lukáö figyelemmel kísérte József Attila költői tevékenységét,5 szándékát nem valósította meg. Cikke 1. Vö.: Fábry Zoltán: Egy ismeretlen József Attila-kötet nyomában. In. Hidak és árkok, 1957, 104. o. 2. Vö.: Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén. Bratislava 1967, 202. o. 3. Lukáö, E. B.: Maďari novej tváre? (Üjarcú magyarok?] Politika 3, 1933, 7. sz., 73. o. 11933. április 15). 4. Uo. 5. Andreánszky István visszaemlékezése szerint, amikor a harmincas évek második jelében megfordult E. B. Lukáö otthonában, asztalán látta József Attila utolsó verseskötetét. Vö.: BOKOR L.: A költő szlovákiai népszerűsége a harmincas években. Tisza- táj 32, 1978, 4. sz., 56. o.
