Irodalmi Szemle, 1982

1982/4 - Móser Zoltán: A Nyitány

Ez volt mindennapos, sőt naponta kétszeri útja 8 esztendeig a gimnazista Kodályna'-. Gondolkoztam többször is, hol s mikor érett meg a gyermekben — még öntudatlanul — a későbbi híres ember?! Minden pont ide, erre mutat: a szigor, másokkal, de legelőször önmagával szemben, a tanulás (nyelvtanulás), az önművelés, a zene mindenek fölött való szeretete, tanulása és művelése, az első kompozíciók .. . Kicsiben a felnőtt, elindulásában a kiteljesedő. „Minden művész számára elhatározó jelentőségűek az első öntudatlan benyomások — írja Szabolcsi Bence —, de talán még fontosabb az a pillanat, amelyben először formálja őket öntudatos benyomássá; mert abban az első öntudatos fogalmazásban bizonyos értelemben benne lappang már a teljes élet programja.”

De szóljunk Nagyszombat mellett a környékről is. Behelyettesítek: 10—18 éves koromban megjegyeztem mindenkit, akinek hírét vettem otthon, akiről csak hallottam. Vörösmarty úgy él bennem, ahogy kisdiákként Bonyhádon magam elé idéztem, Illyés Gyula is, Petőfi is. S Garay János szobrát — a szekszárdi autóbuszmegállónál, a régi főtéren — sem felejtem. Ű azért olyan szomorú-bánatos, mert a legtöbbször aki or vittek be a megyéhez, ha nagyobb baj ért, ha beteg voltam. Ércalakjára, s magára szenélyére is az én beteges kedvem tapadt. Hinnem kell, hogy Nagyszombat környékének is volt hatása a komoly diákra: nevek és címek, művek és szülőhelyek ragadtak emlékezetébe, s későbbi hatásukból sejteni lehet gyökerének itt keresendő vékony-vastag szálait. A környék helyneveiből sorolok: Pöstyén, Verbó, Galgóc, Szene, Pozsony, Dévény, Det- rekő, Deáki, Vágsellye, Sempte, Nyitra, melléjük pedig neveket sorakoztatok fel: Pázmány és Zrínyi, Bornemissza Péter, a Balassiak, Szenei Molnár Albert; Pöstyén Beethovenre emlékeztet, aki itt is gyógyíttatta magát; Verbó gróf Benyovszky Móricra (a kalandos utazóra, „Madagaszkár királyára”, a kisváros szülöttjére), Nyitra László királyra; Deákihoz, a bencés apátsághoz az első, tehát a legbecsesebb nyelvemlékünk, a Halotti Beszéd sorsa kötődik.

Kodály Zoltán 1692 szeptemberében, 10 éves korában került a szigorú tanárok közé, az érseki főgimnáziumba. A zenéléshez most már oly erős hajlandóságot érez, hogy egyedül hozzáfog a tanuláshoz.

„... tízéves koromban kezdtem hegedülni tanulni... néhány év alatt annyira vittem, hogy Mendelssohn hegedűversenyét játszottam... Közben néhány zongoraórát kaptam a testvérnénémtől. De az iskolatársaimmal vonósnégyeseket akartam játszani, és mert nem volt csellistánk, egyszerűen elhatároztam, hogy ezt a hangszert is megtanulom az összes gyakorlattal, — Nagyszombatban nem volt csellótanár — és nagyon hamar annyira vittem, hogy Haydn-kvartetteket játszhattunk. Néhány évvel később újra elővettem a hegedűt, mert véletlenül egy jobb hegedűtanár bukkant fel a felszínen. így aztán egyik napon csellóztam, a másikon hegedültem. Ugyanazon kvartetten belül még cseréltünk is ... Elkezdtem a csellóval, aztán átadtam egy másik fiúnak, én meg folytattam a brácsán”.

Kodály rendkívüli fogékonyságáról még jobban árulkodik egy másik eset. Sem Emilia nővérétől, akitől zongorázni tanult, sem annak tanárnőjétől nem hallott Bachról. De egyszer a városban járván, egy özvegyasszonynál, aki kottákat adott el, meglátta és megvette a Das Wohltemperierte Clavier két kötetét. Félévnyi tanulás után leült és eljátszotta mind a 48 prelúdiumot és fúgát, ami nagy művészeknek is komoly feladatot jelent!

Otthon továbbra is szokásban maradt a kamaramuzsikálás, amelyen a két gyermek is részt vett. De volt egy állandó vendége is ezeknek a délutánoknak, esteknek: édesapja egyik kollégája, Nespor, a pozsonyi vasútállomás forgalmi irodájának főnöke. Ő — meg az édesanya is — énekével, különösen Schubert dalaival tették meghittebbé a házi muzsikálást.

Hihetetlen érzékenységére és befogadóképességére mutat az a vallomása, hogy megtanult „néhány Beethoven-szonátát kotta nélkül, anélkül, hogy akár csak egy billentyűt is leütött volna. A nővérem játszott, én meg a szomszéd szobában görögöt preparáltam.”

És ezzel az iskolánál járunk. Mit csinált, hogyan tanult? Minden osztályt jeles eredménnyel végez, jelesen is érettségizik. A nyelvekben — görög, latin, német — kiváló, az irodalmat s a történelmet nagyon szereti: több pályadíjat nyert. Németül annyira megtanult, hogy az egyetemen is német szakra jelentkezik, görögül pedig — ahogy írja —, „tudtam annyira, hogy nyugodtan taníthattam volna”. De talán ennél fonto