Irodalmi Szemle, 1982
1982/1 - Karsay Katalin: Színen (végül), Zúzás (versek)
KARSAY KATALIN Színen (végül) Melegtől fénylenek a padok. Késleltetem az estét — Sötét fémfüggönye rám csapódik. Szétesik a fény. Tárgyakba rejtőznek a harmóniák. Most már lefekszem színpadomra: játékom sebez. A szűkölő (hang) beszüremlik az ajtórésen. Szobám szélén utolér: metsző ütések hátamon. Szalagnyi hasadás fut föl vállamig—tapinthatón. Testem nyirkos celláiban üres edények. Kártyázók. Tojástempera, walkyd, fa, 1976 Zúzás
/
