Irodalmi Szemle, 1982
1982/4 - Gyönyör József: A szlovákiai magyar oktatásügy helyzete
azok a magyar nemzetiségű személyek, akik az 1945. augusztus 2-i köztársasági elnöki dekrétum rendelkezése értelmében elvesztették csehszlovák állampolgárságukat, azt újból megszerezhették. A Nemzetgyűlés még a tavaszi ülésszakán, történetesen 1948. április 21-én egy új, átfogó törvényt fogadott el az egységes iskolarendszerről. S bár a törvény 3. §-8^ szerint a cseh országrészekben a cseh, Szlovákiában pedig csupán a szlovák volt az iskolák tanítási nyelve, a kormány ugyanennek a paragrafusnak 2. pontja alapján kivételesen más tanítási nyelv használatát is engedélyezhette. S élt is ezzel a jogával. Még fél esztendő sem telt el, és sor került arra az évek óta elképzelhetetlennek tartott intézkedésre, amelynek alapján a következő tanévben már több mint száz osztályban, a későbbi évek folyamán pedig néhány száz iskolában vezették be a magyar tanítási nyelvet, s a magyar nemzetiségű gyermekek újból anyanyelvűkor tanulhattak. Míg azonban az 1949/1950-es tanévben a szlovák tanítási nyelvű nemzeti iskolák (azaz alapfokú iskolák) mellett csak 154 osztály nyílt, amelyben 5100 magyar gyermek tanulhatott anyanyelvén, addig egy évtized múlva Szlovákiában már 555 magyar tanítási nyelvű alapiskola 1490 osztályába 72144 diák iratkozott be, ami megfelel az akkori szlovákiai alapiskolai tanulók 10,1 százalékának. A magyar alapiskolák fennállásának három évtizede után némiképp módosult mind az iskolák, mind a tanulók száma. Több kisiskolát összevontak az ún. integráció keretében, és a magyar szülők sem éltek eléggé törvényadta jogukkal, így a magyar tanítási nyelvű iskolák tanulóinak a létszáma az utóbbi évek folyamán csökkent. Ennek ellenére a legutóbbi kormányintézkedések következtében minden remény megvan arra, hogy a magyar iskolák tanulóinak a száma a jövőben ismét kedvezően alakuljon. Jelenleg Csehszlovákiában új oktatási törvény van hatályban, az 1978. évi 63. számú törvény, ez azonban érintetlenül hagyta az előző, az 1960. évi 186. számú törvény 29. §- át, amely nemzetiségi szempontból a törvény egyik legfontosabb rendelkezése. Ennek értelmében ugyanis az iskolák tanítási nyelve Csehszlovákiában a cseh és a szlovák; a magyar, az ukrán és a lengyel nemzetiségű gyermekek részére létesített iskolákban viszont a magyar, az ukrán és a lengyel. Ezekben az iskolákban természetesen tanítani kell a cseh vagy a szlovák nyelvet mint tantárgyat. Az említett szakasz hatályban maradását alátámasztotta egy politikai döntés is. A hatvanas és a hetvenes évek folyamán az államigazgatás legfelsőbb szervei többször is foglalkoztak a nemzetiségi oktatásügy helyzetével, s az észlelt hiányosságok megszüntetésére számos intézkedést hagytak jóvá. A legújabbak az államszövetség létrejötte után, tehát 1969 januárjától láttak napvilágot. Ezek között a legfontosabb az SZSZK kormányának egy 1972-ből származó határozata, a 270-es számú, amelynek értelmében az oktatási miniszternek olyan intézkedéseket kellett foganatosítania, hogy emelkedjék a magyar nemzetiségű hallgatók száma a főiskolákon. Egy évvel később, tehát 1973-ban a kormány 230-as határozatával pedig utasította az oktatási minisztert és az egészségügyi minisztert, hogy gondoskodjék az ifjúság műveltségi színvonalának emeléséről a magyar és az ukrán tanítási nyelvű iskolákban további szervezési, anyagi és személyi feltételek megteremtésével, mindenekelőtt a közép- és a szakmunkásképző iskolákban. A kormány továbbá azt is elrendelte, hogy a középiskolai felvételi vizsgáknál tekintetbe kell venni a nemzetiségek arányszámát is és az általuk lakott területek szükségleteit. Az említett kormányhatározat végrehajtásáról készült jelentés megtárgyalásakor újabb intézkedés született. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya 1974. július 9-i 209. számú határozatával feladatul adta az oktatási miniszternek, hogy segítse elő a magyar és az ukrán nemzetiségű tanulók arányának fokozatos emelését mind a középiskolákban, mind a főiskolákon. Két évvel később, 1976. szeptember 29-én olyan határozatot fogadott el a kormány, a 276-ost, amelyben a következőket állapította meg: fokozatosan meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy a magyar anyanyelvű gyermekek már az óvodában elsajátíthassák a szlovák nyelv alapjait, s mind az óvónők, mind az alapiskolai és a középiskolai tanítók magukévá tehessék a kétnyelvű terminológiát. Amikor pedig 1977 augusztusában ismét a kormány elé került az 1973. évi 230-as kormányhatározat végrehajtásáról szóló jelentés, megszületett a 290-es határozat. Ebben a kormány nemcsak az oktatási, hanem az ipari, az építésügyi, a mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint a kereske