Irodalmi Szemle, 1982

1982/3 - Cselényi László: Kortársaink: Arany és Goethe (montázs)

merjük el, ha testünknek és szellemünknek legalább egyes ajándékai megma- radnak nekünk. Mindezt a múlandót elviseljük: ha megmarad az örökkévaló jelenvalónak minden pillanatban, nem szenvedünk a múlandó idő miatt.

4/1/2

Egy éve ép.pen, Bartók születésének 100. és Joyce halálának 40. évfordulója alkalmából elkövettem egy összehasonlítást: egybevetettem két különböző s eddig, legalábbis tudomásom szerint, senki által nem vizsgált minőséget: egy angolszász regényírót és egy magyar zeneszerzőt. Anélkül, hogy valamennyi rokon vonásukat elismételném, csak a legfontosabbra utalok: Joyce a század legnagyobb írója, Bartók a legnagyobb muzsikusa. Emellett persze mindkettő nemzeti kultúráik (tehát az ír és a magyar) legnagyobbjai. Montázsom, amennyire a visszajelzésekből megállapíthattam, meglehetős érdeklődést keltett mind idehaza, mind Magyarországon.

4/1/3

Sokan csodálkoznak az Űszikék két hangján. Hogy döbben fel e megtört, szomorkásán bölcs versek közül egy-egy olyan mű, mint a Tetemrehívás vagy a Hídavatás. De épp az Őszikék, melynek javát a gondjaitól megkönnyebbülő Arany egy-két hónap alatt írja, igazolja a mi Arany-képünket. Az ő hatalmas termékenysége nem apadt el, csak kiömlése dugult el. Most, hogy magának ír egy kapcsos könyvbe, melyet soha senkinek sem szándékozik megmutatni, megint tud írni, de magának is csak kétféleképpen. Eltagadva magát személyes lírájában s leleplezve állapot-lírájában, a balladában. Ugyanaz a kettősség, melyre az Arisztophanész-fordítás is figyelmeztet. Kettősség, melyet talán nem is ő maga, hanem kicsiny hazája mért a nagy géniuszra, büntetésül, hogy nagynak született.

4/1/4

Most, hogy egy hasonló konstellációt vizsgáló montázzsal gyötrődöm, elkerülhetetlen az analógia-keresés: mi a közös a Bartók—Joyce illetve az Arany— Goethe párhuzamban?, hogy az egyszer már sikeresen vett akadályt más összefüggésben is kipróbáljam. Mert a különbségek nyilvánvalók. Ad 1: itt két irodalmárról van szó. Ad 2: Goethe ugyan valóban a század legnagyobb európai költője, de Arany nemhogy legnagyobbja európai viszonylatban, de abszolút ismeretlenje. Ám van egy fontos hasonlóság is: ha Bartókot minősíthettük az egyetemes XX. századi magyar kultúra (tehát irodalmat, képzőművészetet beleértve) legnagyobbjának, mintegy szimbólumának, úgy Aranyt is nevezhetjük annak, XIX. századi viszonylatban.

4/2

4/2/1

Goethe a lángelméjét egyaránt adta oda az életnek és az irodalomnak. Neki mindkettőre futotta. Ű az élet királya, de az irodalom királya is. Folyton élt és írt, mert amikor élt, akkor írt, és amikor írt, akkor élt, nála a határvonalak elmosódnak, nem tudjuk, meddig élet és meddig irodalom, mindkettő egyet és ugyanazt jelenti, mindkettő egyetlen vágyból fakad, s ezért mindkettő egyformán tökéletes. Ember volt, aki nyitott szemmel, tündöklő fényben látta a világot — írja Kosztolányi.

4/2/2

S ha így van, márjpedig bizonyosan így van, hiszen Petőfi ugyan sokkal ismertebb világszerte s Madách Tragédiája is, mi magyarok mégis tudjuk, hogy ez csak a látszat, politikai okok (mint Petőfi esetében] vagy tematika kérdése (mint az egyetemes emberi kérdésekkel küszködő Madáchnál). Ami pedig Lisztet illeti, tény, hogy ő valóban a legismertebb és a legegyetemesebb XIX.