Irodalmi Szemle, 1982
1982/3 - Rácz Olivér: Teresa és a lasszós ember (elbeszélés)
Rácz Olivér TERESA ÉS A LASSZÖS EMBER Teresa a középső barrera mellett állt és unottan szimatolt. Talán a bikák szagát érezte a fapalánkon, de az is lehet, hogy a sajátját. Naponta kétszer-háromszor, de volt úgy, hogy háromszor-négyszer, sőt, kivételes esetekben ötször is sorra vette a fénylő, rikító festékkel vörösre mázolt három barrerát. Ez a ring iránt megnyilvánuló érdeklődés fokától, egyszerűbben szólva, az aznapi forgalomtól függött: a déli órákban a közönség általában gyorsabban, sűrűbben kicserélődött — ilyenkor több előadást lehetett tartani, az esti órákban hosszabban elidőztek, elüldögéltek: ugyanaz előtt a közönség előtt nem volt érdemes kétszer fellépni. Mindegy: a barrerák mindenképpen meghitt és bevált unaloműzői voltak Teresának a pihenés perceiben. A barrerák, a fapalánkok, amolyan jó, vastag, megbízható, erős deszkából ácsolt, másfél-két méter széles, két oldalt nyitott rekeszek voltak a plaza de toros, a ring és a rodeók számára elkerített, sárga homokkal behintett aréna fala között. Az aréna voltaképpen magát a sárga homokot jelenti: a durva szemcséjű, sárga port. Ezért nevezik olykor porondnak is. A barrerákat jó erősen, szilárdan rögzítik az aréna fala előtt: olyan közel a deszkafalhoz, hogy a torero — amikor a bika kellemetlenül megszorongatja — beugorhasson a barrera mögé. Beugorhasson — nem a megfelelő szó: a torero a valóságban besiklik (s ügyel rá, hogy ezt nagyon férfiasan és mégis kecsesen tegye) a ring ugyancsak megbízhatóan, vastagon, szilárdan deszkázott fala és a barrera közé. A rés a fal és a barrera között ugyanis csak éppen anyira széles, hogy a torero oldalvást becsúsztathassa a testét a biztonságot jelentő deszkapalánk mögé, a bika azonban nem. Ez különösen olyan plaza de torosokban fontos, ahol maga a ring fala túlságosan magas ahhoz, hogy a torero szükség esetén átvethesse magát rajta. (Ha viszont a ring fala túlságosan alacsony, ez újabb bonyodalmakhoz vezethet: a bika ravasz állat. S ráadásul, a közhiedelemmel ellentétben, nemcsak az életéért küzd: olykor a bosszú és a megtorlás ádáz dühe hevíti.) A barrera, az előírás szerint épített, erős, megbízható barrera már sok torerót mentett meg cefetül hegyes szarvaktól és életveszélyes döfésektől. A barrerának tehát ez a célja a rendeltetése. Általában. Ebben a ringben azonban, ahol most Teresa a középső, pirosra mázolt barrera körül szimatolt, a barrerák csak díszletként szerepeltek, és a férfi, aki jelenleg ott piszmogott a nyergével a jobb oldali barrera tövében, a földön, a sárga homokon ülve, hátát a barrera piros falának vetve, egy-egy előadás alkalmával csak azért lejtett be egyszer-egyszer, könnyed sasszé-lépésben, feszes derékkal a barrera mögé, hogy megmutassa, ezt is lehet. A férfi pillanatnyilag a nyereghevedert reparálgatta, s közben fél szemmel a ló felé pillantgatott és vigyorgott. — Ha azt hiszed, hogy az a barrera kizárólag a te kedvedért van ott, hogy te lemaj- szolgasd róla a festéket meg aprófát rágcsálj az egész szakramentumból, hát állatian tévedsz — mondta a férfi. Teresa nem válaszolt. Ügy tett, mintha nem hallotta volna a hergelést (különben is megszokta), és megvetően tovább nyalogatta a barrera felső perenlét. Mert hát a ring voltaképpen nem is volt igazi plaza de toros, s ennek következtében a barrerák sem voltak igazi barrerák. Mint ahogyan az aréna sem volt valódi aréna;