Irodalmi Szemle, 1982
1982/3 - Ozsvald Árpád: Labirintus II. (vers) - Dénes György: Jó volna veled, Csak ember (versek)
OZSVALD ÁRPÁD Labirintus II. Ó, ez a bikaarcú Minótaurosz, nem jut ki soha már a labirintus rideg kőrengetegéből, vérágas szeméből sós könnyek peregnek, a nedves falakon a halál árnya — az ajtó előtt hűtlen Ariadné bogozza egyre a végtelen fonalat Hol világít smaragdszín szemed, s a régi táj, a végtelen csoda, szittyók között a csillámló egek, kihamvadt nyarak rozsdás alkonya? Csipetnyi fű sincs, rügyes bodza-ág, szívdobbanásnyi szerelem, bevert egekkel fordul a világ, ágaskodik a sunyi félelem. Jó volna veled tavasz-éjszakában összeborulni — bolond vágy kisért, álmomban ifjú arcodat csodáltam, kezünk cinkosan összeért. Csak ember Csak ember voltam, semmi több, ki váltig erőlködött, de békét nem talált itt. Tévedtem sokszor, s mindig újra kezdtem borús ég zajlik s összecsap felettem. DÉNES GYÖRGY Jó volna veled
