Irodalmi Szemle, 1982

1982/1 - Cselényi László: J. J.-montázs avagy Work in Progress

3/4/2

s mindezekből keverte ki a saját színeit s hozta létre századunk zeneművészetének olyan remekeit, mint a „Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára“, a „Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre“ valamint a „Hat vonósnégyes“ lett nemcsak betetőzője az előbbi törevéseknek—iskoláknak, hanem őse s elindítója is a későbbi kísérleteknek (az aleatóriának például a „Zené“-ben vagy a „Szonátádban).

3/4/3

„Thomas Mann Faustusának és Joyce Finneganjének, a Thomas Mann-i és a joyce-i életműnek ezek a párhuzamai mind a goethei, beethoveni kultúra »visszavételének« kérdésével kapcsolatosak — írja Egri Péter, James Joyce és Thomas Mann (Dekadencia és modernség) című monográfiájában — Különösen pregnánsan jelentkezik ez a probléma Goethe Faustja és Thomas Mann Faustusa álmainak, látomásainak, mágiájának vonatkozásában. A Faustus már címében is úgy utal a Faustra, mint az Ulysses az Odüsszeiára ... A hagyományhoz való viszony mind Thomas Mannt, mind Joyce-ot erősen foglalkoztatta.“

3/4/4

Ugyanígy Joyce. Joyce egyik mestere az a Gustave Flaubert, aki valójában betetőzője a hagyományos, XIX. századi (s egyáltalán minden addig volt) regénynek s elindítója nemcsak a naturalizmusnak (jóval Zola előtt), hanem nevezetes impassibilité-stílusával még az ún. „új regénynek“ is, Robbe-Grillet, Michel Bútor, Claude Simon százévvel későbben megvalósított regénytechnikai forradalmának. S itt, ezen a ponton léphetünk egyet előre.

4/1

4/1/1

A lelke feltámadt a gyermekkor sírjából, és lehányta magáról síri öltözékét. Igen! Igen! Igen! Ö is, mint az a nagy mester, akinek nevét viseli, lelkének szabadságából és erejéből merítve jog büszkén alkotni, valami élőt, valami újat, lebegőt és szépet, megfő ghat atlant.

4/1/2

Ha elfogadjuk mindazt, amit eddig állítottunk, hogy ti. Joyce szintézisét teremtette meg nemcsak a huszadik század prózájának (s ezen túl persze, amit most ne részletezzünk, általában a modern világirodalomnak), hanem például a XIX. század, sőt az előbbi századok regényírásának is, akkor máris könnyebben érthető lesz további tételünk, amely szerint az Ulysses alkotójának ott a helye az európai irodalom nagy betetőzöl között.

4/1/3

„Joyce utóélete napjainkig mozgalmas, a szobor helye a szobortársak sorában még nem végleges — írja Siikösd Mihály. — Az Ulysses . .. korszakos kísérlet, elegyes eredmény, termékenyítő szöveg. Tisztelegjünk Joyce korlátolt monomániájának, önmagát a regénytörténet kísérleti alanyául odavető személyiségpéldája előtt. És illesszük az Ulyssest olvasmányaink sorába, a „válságregény“ hosszú műfajának mintapéldányai közé. Félúton áll a Don Quijote és a jövő regényváltozatai között. Beláthatatlan jövő; ha igényt tart irodalomra, regényképzetében ott lesz az Ulysses nyitott példája is.“