Irodalmi Szemle, 1982
1982/2 - FIGYELŐ - Dénes György: Ballada a nekifutásról
IFIKmWIEILCO) Ballada a nekifutásról Az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg Jevgenyij Jevtusenko új kötete, amely válogatott verseit tartalmazza. Egy válogatás mindig jelentős és ünnepi vállalkozás, különösen Jevtusenkónál, aki már befutott a költészet „szent nagy óceánjába”. Ez a válogatás bőségesebb minden eddigi Jevtusenko-kötetnél, több, mint háromnegyedszáz verset tartalmaz. Az idősebb generáció még emlékszik, milyen meglepetést és kihívást jelentett az ötvenes évek derekán fellépő Jevtusenko. Az „új hullám" egyik vezéralakjának tartották, versesköteteiért sorban álltak az emberek, költeményeit pódiumokon szavalták és szavalta maga a költő is, sokezres tömeg előtt. A személyi kultusz bezápult költészete után Jevtusenkóék új fejezetet nyitottak az orosz lírában, s ez a fejezet máig sem zárult le. Mi volt Jevtusenko népszerűségének titka? Szókimondó bátorsága, szinte gyermekien tiszta indulata, verseinek kristályos keménysége, színbő ragyogása, és nem utolsósorban közéleti- sége, indulatainak villamos kisülése a strófákból, verssorokból. „Én nem leszek a szürkék hegedűse” — mondhatnánk Ady szavaival Jevtusenkóról. Fejüket rázva mondanak című versében olvashatjuk: „Fejüket rázva mondanak higgadt szavakat: Csillapodj le . . . Rossz tanácsadó a harag! Én szelíd voltam. De nem sokáig, mert e vad élet összezúzott, fogaimat kiverte. Akár egy ostoba kutya- kölyök, úgy éltem: ütöttek, s én még odatoltam a képem. De azután, mivel haragos' szívre vágytam, a béketűrés farkát egy csapással levágtam! ... Kommunista vagyok minden ízemben. A kommunizmus, az irányít engem, hogy haragudjam arra, ami útját állja és utamról el nem térít jóakarók tanácsa. Nincs bennem félelem, csak elszánt és makacs hit, és — érdekes élni, ha az ember haragszik.” Jevtusenko ma már világhírű, és be is járta a világot. A szibériai származék sohasem tagadta meg eszményeit s nem egyszer állt ki eszmecserére, szócsatára írókkal, újságírókkal, kritikusokkal különböző országokban, így az Amerikai Egyesült Államodban is. Egyik cikkében írja: „Az Amerikai Egyesült Államok és országom között az állami kapcsolatokat évek hosz- szú során át a hidegháború mérgezte meg. El akarnak választani bennünket. De vajon létezik-e napjainkban olyan teljes értékű szovjet értelmiségi, aki klasszikusaink mellett ne nevelkedett volna az amerikai klasszikusok, Edgar Poe, Mark Twain, Melville, Whitman stb. művein is? S va jón a kortársi szovjet értelmiség nem olvassa-e ma Robert Varrent, Updike-ot, Sty- ront stb.? Lám, csak egy példa a sok közül, milyen hatalmas erő az irodalom, s milyen nagy szükség van arra, hogy békére hívó képeink ott legyenek kiállítva az élet pályaudvarán ...” Igen, Jevtusenko verseiben mindig a népek közösségét szorgalmazta, és azt teszi ma is ... A költő majd minden versében ott él, lélegzik a haza is. A végtelen orosz föld soknyelvű, nyüzsgő népével. Verseiben ihlető erővel jelentkezik a szülőhaza igézete, a szellős nyírfaligatek, a behavazott messzi síkok, a falvak szétszórt házacskái, a nagyvárosok dinamizmusa. Büszkén vallja magát szibériainak, ami jelkép is: az erő, a szívósság, az Igazság és a tisztesség jelképe. „Szibériai vagyok. Kígyóhagymán éltem s húztam, akár a nagyok, a kompot keményen... Hétrét görnyedő háttal hordtam a tűzifát. Dolgoztam én csákánnyal, fogtam baltát, kaszát. Bántás- tól nem riadok, bánattól nem félek. Ke-
