Irodalmi Szemle, 1982
1982/2 - LÁTÓHATÁR - Karol Horák: A nyelvtanfolyam (elbeszélés)
Ildika: Jaa], hová a fenébe vezeeetsz? Hihi! (A létra nagyot roppan.) — Vár] itt rám, Ildika! Körülnézek fent, aztán visszajövök érted. (Gyorsan mászok felfelé. Amikor a kilátó tetejére érek, mélyen alattam a völgyben föltűnnek a város hunyorgó fényei. Meglepődöm, mintha először látnám a várost. Tehát itt van, alattam. A város. Az a bizonyos. Innen fentről védtelennek, szánandónak látszik, mint a hátára fordított teknősbéka. De ez csak látszat. Hallgat. Begyömöszölve a völgybe, az éjszaka kátrányával behúzva, a fények mint szemek villognak ki a kátrányból ... Mit villogsz rám? Meg akarsz félemlíteni fényeiddel? Hogy mégiscsak fussak el? Vagy le akarsz leplezni, s vigyázol rám, hogy meg ne szökjem? Ne félj. Nincs kedvem a végtelenségig hátrálni. Minden megy a maga útján: ellent akartam állni, de úgy látszik, a dolgok természete erősebb, mint én. Várni kell. Várni. A kristályosodási folyamat magától végbemegy. S ami Čížt illeti.. . Ami történt, megtörtént. S bármi történt — a legrosszabb, esetleg semmi — most már ki kell várni a végét. Ildika (türelmetlenül): No, mi van? Hogy tetszik ott fenn? — Tetszik, pompás a kilátás, a város mintha a tenyeremen volna. Ildika: Indulok utánad. — Mindjárt, mindjárt. Csak még el kell valamit intéznem. Ildika (hirtelen ijedten felkiált: lába alatt kettétörik egy létrafok): Au! Hiszen ez korhadt! — Mindjárt, mindjárt. Ildika (idegesen): Letört alattam a lépcső s esik az eső. Csinálj már valamit! De ha egészen — egészen őszinte akarok lenni, feszült éberségeddel, várakozásoddal nevetséges vagy a számomra, város. Engem most már semmi sem érdekel. Nekem már minden mindegy. De lehet, hogy csak azért mindegy, mert nincs más választásom. Ez már így van . . . Ildika (haragosan): Esik az eső, hallod, mit mondok? Mért nem szólsz? — Hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek — a hét olyan hosszúnak tűnik, mint egy emberélet. Ez alatt a rövid és hosszú idő alatt sok szörnyűséget átéltem. Több emberéletre valót. Pedig én tulajdonképpen még csak a kezdetén vagyok egy életnek. S ezt az életet, ilyen keserű tapasztalatokkal leszek kénytelen leélni — Ildika (bőszen): Te kretén! Te ökör! Te hülye! (Egy perc várakozás után) Elmegyek. (Leugrik a létráról, de marad.) — Leélni egy életet olyan keserű tapasztalatokkal, amilyeneket általában csak idősebb korban szerez meg az ember. Tudom, vagy legalább is sejtem, mire vagyunk képesek, mennyit tudunk bűnözni és szenvedni, pusztítani és építeni. Nem jó korán rádöbbenni erre. Nehéz a tudatával együtt élni. De az ember úgy látszik, még ehhez is hozzászokik. Űriási előny számomra, hogy én ezt már tudom. Korán felnyílott a szemem — s most új életet kezdek. Ezért kell visszatérnem. Megtisztulnom és tovább élnem. (Hideg, metsző eső kezd esni.) Ildika: Kivel beszélgetsz? (Fél egyedül elmenni. Végül is elszánja magát, elindul.) — S tulajdonképpen mi a bűnöm? Ki előtt kell nekem magyarázkodnom? S miért? Történt valami? Meghalt? Él? Én öltem meg? Ki látta? Ki tudja bebizonyítani? No, lássam, bizonyítsátok be! Gyertek értem! Mért haboztok? Gyávák! Szarháziak! (A félig fogyasztott üveg vadul peregve repül a völgybe.] Holnap végigmegyek a városon, s ha már biztos leszek benne, hogy Číž nincs többé, elmegyek. Kereshetnek ... He! 7 Reggel! Reggel lefutok a haliba, hisz szombat van: BESZÉLGETÉSI HELYZETEK — tárgyak — gyakorlatok — élők — élettelenek, az emberben élő tárgyak, a tárgyakban élő emberek napja, csak nem rontom el a dolgom az utolsó percben: szorgalmas diák vagyok, az iskolát a világ minden kincséért sem hanyagolnám el, aranyos kis diák vagyok — letörölt könny nyoma az arcomon. De ma egy kicsit más a helyzet, előbb életet kell verni a hallgatókba, a cécó folytatódik, következik a második fejezet, valószínűleg a völgyben lakók is hallják a diákok és tanítóik kukorékolását, az új nyelven kukorékolnak. A társaság bedagadt szemmel szívja a kiürült üvegekből az utolsó cseppeket, a bort, a piát, s megint az élet örömeiről és bűnös szenvedélyekről énekelnek, kezük betyárosan a fejük fölé nyújtva, intenek
