Irodalmi Szemle, 1982

1982/2 - LÁTÓHATÁR - Karol Horák: A nyelvtanfolyam (elbeszélés)

Oktató: A tizenharmadik mondat.

2: Az estét a barátaimmal töltöttem. (Hosszú szünet.)

Oktató: Hogy hívják a barátait?

1: Barátaimat Jozefnak, Štefannak és Miroslavnak hívják.

Oktató: Hogy hívják a legjobb barátját?

— Číž, Csiriz, Csipcsirip. De vasárnap délután ő nem volt velem.

Egyedül jártam a várost, hónom alatt zsákkal, földet kerestem anyám virágcserepeibe. Ténfergek, csavargók, járom az új lakónegyedet, utcákat, tereket, de a város, ez a város csak kavicsot, meszet, agyagos földet és vasat kínál...

— a városban nincs élő föld! — Végül alkonyattájt egy temetőbe kerülök: magas fal, a rácsos kerítésen ember nagyságú nyílás, kaszálatlan fűbe lépek, s hallgatom, amint a kórók szára a combomhoz súrlódik.

De földnek se híre, se hamva: a föld fűvel borítva, ásó és földtolvaj elöl elrejtőzve hallgat. Bújik a világ elől.

Oktató: Hol találkozott a barátaival?

A Metropol mozi előtt találkoztunk.

1: Moziba mentek?

Nem, randink volt Ernával és Janával.

2: Ki az az Ema és Jana?

Ema és Jana a barátnőink.

3: Beültek velük a kávéházba?

Igen, a barátaimmal s Ernával és Janával beültem egy presszóba.

1: Mit ittak?

Kávét és citromszörpöt ittunk.

— Cíž és én kávét, konyakot ittunk. De ez már később volt, estefelé. Én az elmúlt napról beszéltem Čížnek: a marék földről a tarisznyámban, a rég elfelejtett anyaföldről. Porhanyós sírdombbal a zsákomban, súlya alatt meggörbülve mászok az utcákon, vonszolom magamat a púppal a hátamon, üggyel-bajjal felcipelem a lakásunkba, leteszem az előszobában, szólok anyámnak. Mindezt Čížnek mesélem, hogyan tipeg elő anyám, hogy fúrja karját vállig a földbe, hogyan susogja fogatlan szájával a kankalinok, muskátlik és rozmarinok fölött, hogy köszönöm szépen. De nem mondók el Čížnek mindent. Nem, mindent nem: nem hajtom félre előtte a száraz füveket, nem szólok a töredezett sírkő hiányos feliratáról, az öt betűről: I-L-D-I-K — Igen, Ildika! A véletlenek egybejátszása... De hát mit csinálhattam volna? Fordítottam volna ki talán zsákom tartalmát, adtam volna vissza a sírnak, visszaállítva ezzel eredeti formáját?

Oktató: Hogyan szórakoztak tegnap este?

A kávéházban zenegép is volt, táncoltunk. Barátnőinkkel: Janával és Ernával.

1: Mikor hagyták el a kávéházat?

Úgy tíz órakor.

2: Mindnyájan egyszerre.

Igen, egyszerre távoztunk.

3: Ügy tíz óra tájban?

Ügy tíz óra tájban.

Oktató: Egész mondatban feleljen.

Úgy tíz óra tájban távoztunk.

Oktató: Tehát nem tizenegykor, mint ahogy az előbb mondta?

Nem! Tíz órakor! Tízkor!

1: Ema nélkül?

Ema ott maradt.

2: És Jana?

Jana is.

3: Akkor tehát Jozeffel távozott.

Igen, Jozeffel.

2: És persze Miroslavval.

Természetesen. Hármasban távoztunk. Én, Jozef és Miroslav.

3: És Ema úgyszintén.

Igen. Én, Jozef, Miroslav és Ema táveztunk.