Irodalmi Szemle, 1982

1982/1 - Cselényi László: J. J.-montázs avagy Work in Progress

a pun: a szójáték; kettő, három, tíz különböző szótő egyesül, hogy egyetlen szóból valóságos jelentésszövedéket alkosson, amelynek tagjai külön-külön mind levezethetők, illetve kapcsolatban maradnak új rendszerek, új interpretációk felé nyitott új képzettársítás-lehetőségekkel.“

1/3/4

Mert ami a történelmet illeti: valóban ritka szerencsétlen csillagzat vetette ezt a korosztályt a világba, ám ami a művészetet: soha még egy ilyen erős, meny- nyiségben és minőségben egyedülálló garnitúra! S ha így igaz, nem fedezhetjük-e föl újra Kolumbusz tojását, megállapítva újra egyszer a közhelyet, hogy nagy művészetet csupán nagy idők szülhetnek. Azoknak elő- vagy utóhangjaként, avagy éppen koronatanújaként.

1/4

1/4/1

Lehetővé kell tenni a víznek, hogy vízül beszéljen, a madaraknak, hogy a saját szavaikkal csicseregjenek, a neszt, a zajt, a csikorgást, zsivajt, lármát, csatta- nást, sivítást, csikorgást, csobogást fel kell szabadítani alárendelt, megvetett szerepéből, és azon kifejezések csápjaira kell ültetnünk, amelyek tapogatózva keresik a meghatározhatatlan dolgok meghatározását.

1/4/2

Ugyanakkor: mit ért el mégis ez a nagy nemzedék? Jobbult-e általa, munkássága nyomán, csak egy hajszálnyival is a világ? Változott-e a sora? Boldogabbak lettek-e az ő utánuk sorjázó nemzedékek? Szégyelljük szinte leírni a megint csak közhely-választ: a NEM-et. Hiába élt Bartók és Picasso, Lukács és Sztravinszkij, Hašek és Chaplin, Kassák és Musil — a huszadik század második fele még összekuszáltabb lett, mint amilyen az első fele volt, hogy a megelőző, boldogabb századokról ne is szóljunk.

1/4/3

„Joyce gyakorlatias, nagyon is józan angol, aki egyszerűen megállapította, hogy a mindennapi életben a mindennapi ember feje ilyen töredékmondatokkal és félszavakkal van tele: esze ágában se volt szürrealista vicceket vagy elméleteket (a kettő egy) teremteni — mindössze egy banális észrevételét értékesítette a Banalitással viaskodó művében“ — írja Szentkuthy Miklós.

1/4/4

Mivégre voltak hát e világon? Mivégre élünk hát e világon? Mivégre volt a relativitás-elmélet és a Sacre du Printemps (a zeneművészet atombombája], a Kalligrammák és a kvantum-mechanika, a Cantók és a Guernica, a Zene húros hangszerekre és az Ulysses, a Történelem és osztályöntudat és a Finnegan’s Wake?

2/1 2/1/1

Ö mondj el mindent Anna Líviáról! Mindent tudni akarok Anna Líviáról. Hát te ismered Anna Líviát? — Persze, mindenki ismeri Anna Líviát. Mondj el mindent, rögtön mondj el mindent. — Meghalsz ha meghallod. Hát tudod, mikor az ura, az a vén kos kilett és azt a tudodmit csinálta. — Persze tudom, gyerünk tovább. Mossál rendesen és ne fröcskölj.