Irodalmi Szemle, 1982

1982/1 - Varga Erzsébet: Harmincéves az Új Ifjúság

HARMINCÉVES AZ ÜJ IFJÚSÁG

Tisztában vagyok azzal, hogy egy munkaközösség nevében Irt köszöntőnek ha nem is teljesen személytelennek és objektívnek, legalábbis objektív hangvételűnek kellene lennie, Oj Ifjúság című hetilapunkat azonban képtelen vagyok a tárgyilagos kívülálló szemével látni. Nemcsak azért, mert a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának harminc évvel ezelőtt, 1952 januárjában indított lapja a hasábjain megjelentetett cikkekkel, riportokkal, életképekkel mindenekelőtt felejthetetlenül gondtalan — legsúlyosabb gondjaival együtt is gondtalan — középiskolás éveimet idézi, hanem elsősorban azért, mert magam is azok közé tartozom, akik — nem kevesen! — az Oj Ifjúság szerkesztőségétől kapták az első pályát meghatározó, tehát mindennél emlékezetesebb és fontosabb ösztönzéseket, hogy elinduljanak az irodalom művelése felé, s az első újságírói, szerkesztői tapasztalatokra is az Űj Ifjúság szerkesztőségében tettek szert.

Az Oj Ifjúság ugyanis nem csupán azt a feladatot teljesíti, amelynek teljesítésére kötelezett és hivatott, tudniillik, hogy — a fiatal olvasók világnézetének, tudatának formálásával párhuzamosan — felkészítse olvasóit az esztétikai, főleg irodalmi és képzőművészeti értékek befogadására, az egyes műalkotások helyes értékelésére, hanem ezen túlmenően a szárnyukat próbálgató fiatal alkotók (elsősorban írók, műfordítók és képzőművészek) ügyét is vállalja: a hónuk alá nyúl, felkarolja őket, s a közölhetőség színvonalát elérő műveik közzétételével további munkára ösztönzi mindazokat, akiknek írásaiban, esetleg rajzaiban a tehetségnek akár csak a legkisebb jele is megmutatkozik. Hogy milyen óriási jelentőséggel bír ez a szerkesztői munka irodalmi és művészeti életünk további fejlődése szempontjából, azt bizonyára nem szükséges most bővebben magyarázgatnom, s talán arról sem kell itt részletesen beszélni, milyen buzdítást jelent egy-egy fiatalokból álló amatőr művészeti együttesnek a róla közölt cikk vagy az őt bemutató riport, a fejlődését szorgalmazó-elősegítő jóindulatú bírálat. Csupán azt tartom fontosnak hangsúlyozni, hogy az Űj Ifjúság ilymódon kulturális életünk „utánpótlását” is szervezi, s ez mindenképpen elismerésre és megbecsülésre méltó tevékenység.

Az ifjúsági hetilap persze — jellegének megfelelően — főleg az ifjúsági szervezet életével, a SZISZ-tagság munkájával, eredményeivel és problémáival foglalkozik, cselekvésre mozgósítva ifjúsági szövetségünk magyar anyanyelvű tagjait, példamutató alapszervezetek bemutatásával igyekezve aktivizálni a kevésbé tevékenyeket. Külföldi témájú riportjaival lehetővé teszi olvasóinak, hogy megismerkedjenek a határainkon kívül élő fiatalok életével, mindennapi örömeivel, gondjaival és harcaival, két táborra szakadt világunk legégetőbb problémáival. Internacionalizmusra és szocialista hazafi- ságra nevel, s — éppen a legfogékonyabb olvasóréteg körében — korunk leghumánusabb eszméit, a marxizmus—leninizmus ideáit propagálja: mindannyiunk jövője érdekében.

Az ifjúsági szövetség hetilapjára az elkövetkező esztendőkben is komoly feladatok várnak, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogyan gondolkozik, milyen eszméket vall, milyen értékeket tart megbecsülendő és megőrizendő értékeknek az a nemzedék, amely majd kezébe veszi a jövendő valóságának formálását. Amikor tehát azt kívánjuk az Oj Ifjúság szerkesztőségének, hogy mind sikeresebben és eredményesebben dolgozzék, teljesítse a fiatalság nevelésében ráháruló feladatokat, egyúttal önmagunknak — a társadalom egészének — kívánunk boldog, szép jövőt.

Varga Erzsébet