Irodalmi Szemle, 1982
1982/1 - Ozsvald Árpád: Mária-torzó, Mikor elindultam (versek]
OZSVALD ARPÄD Mária-torzó A prágai Nemzeti Múzeumban A fa nem bírta már a kínokat elviselni — kettéhasadt, de a félarc még mindig mosolyog ... A kötényt tűz perzselte, ásító fekete foltok, a lábfejről leperegtek az ujjak, a csonka kéz szorítja a fejetlen csecsemőt... A világ gömbjéről rég lekopott az aranyfesték, de a félarc még mindig rád tekint... Anyádat láttad így fáradtan mosolyogni őszi délután, amikor a búcsúzó fecskék szavára figyelt. Mikor elindultam a kerítés tornyai felett labdarózsák álmai lebegtek s lyukas bögrékben búcsúdalt dúdolt a szél. Hajnal volt, a cserebogár dideregve összébb húzta szárnyait; a kertek ölén hideg gyöngyöket izzadt a fű. A kiskapu álmában nyűgösen megnyikordult s a fekete ablakszemek kíváncsian kísértek a domb derekáig. Mikor megérkeztem ... a völgyben a háromárbocos már rég felszedte horgonyát és az argonauták elindultak nélkülem... Mikor elindultam...
