Irodalmi Szemle, 1982
1982/10 - KRITIKA - Mészáros László: Irodalmunk 1982-es termése
USDS Jill TESSAS, Mészáros László IRODALMUNK 1982-ES TERMÉSE (Vitaindító előadás a kritikai szakosztály összejövetelén) 1. Mindenekelőtt hasznos dolog lenne megkülönböztetni a kiadói termést és az irodalmi termést, hozadékot. Irodalmi termésen az elemzett időszakban könyvalakban először megjelent eredeti műveket érthetjük, míg a kiadói termést ezeken kívül a válogatott, gyűjteményes, átdolgozott és újabb kiadásban megjelenő művek alkotják. Csontos Vilmos Estéli ének, Bábi Tibor Keresek valakit és Gál Sándor Űj Atlantisz című műve válogatott verseket tartalmaz. Szenes Piroska Csillag a homlokán, Ordódy Katalin Nemzedékek és Csanda Sándor Első nemzedék című műve pedig második kiadásban jelenik meg. Ehhez járul még Fábry Zoltán Összegyűjtött írásainak harmadik kötete is. A megkülönböztetést azért tarthatjuk lényegesnek, mert az utóbbi években mintha túlságosan elszaporodtak volna a válogatott és gyűjteményes művek. A kérdés az, hogy ez a jelenség az eredeti művek hiányát jelzi-e, vagy bizonyos kiadói, szerkesztői koncepciók erőltetett megvalósítását. Véleményem szerint határozatlan kiadói elképzelésekről tanúskodik egyebek között Dávid Teréz Mesélő nemzedék és Egri Viktor Rendbontók című művének a megjelentetése is. Korábban már mindkét mű szinte teljes egészében megjelent folyóiratokban, és a róluk kialakítható kritikai kép nehezen teszi indokolttá a könyvalakban való megjelenést. Különösen érvényes ez Egri Viktor ifjúsági regényére, mely már az első megjelenés idejében — Ilona címen az Oj Szó közölte 1966-ban folytatásokban — sem tükrözte megfelelően az ifjúság valós problémáit. Hasznosabb és indokoltabb lett volna Dávid Teréz és Egri Viktor két-három drámáját kiadni. így mindkét kötetet felemás kiadói termékként kell elkönyvelnünk. 2. Az elemzett időszak ez ideig legnagyobb irodalmi eseménye kétségtelenül a Főnix füzetek megjelenése. A sorozatot komoly kiadói tettként, ígéretes szellemi vállalkozásként kell fogadnunk. Megszületése és jellege mindenképpen a romániai magyar Forrás könyvsorozathoz hasonló elképzelésekről tanúskodik. Ahhoz azonban, hogy a Főnix füzetek is nemzedékek Indulását biztosító fórummá, irodalomtörténeti jelentőségű jelenséggé váljanak, néhány dolgot még az indulás éveiben tisztázni kellene. A sorozatot mindenekelőtt bizonyos értelemben intézményesíteni kellene, sorozat- szerkesztő kinevezésével, szerkesztőbizottság megalakításával. Ez lenne a biztosítéka annak, hogy egy-egy szerkesztő esetleges kiválása, munkahelyváltoztatása ne akassza meg a munkát. A sorozatszerkesztőnek és a szerkesztőbizottságnak aztán elsősorban pontosítani kellene a sorozat koncepcióját. Nem éppen koncepciózus hozzáállásról tanúskodik például az a tény, hogy a sorozat eddig három olyan fiatal költőt mutatott be, akik nem szerepeltek az egy évvel korábban megjelent Megközelítés antológiában. Át kellene gondolni azt is, hogy hosszabb távon tartható lesz-e az évi 3—4 kötetes
