Irodalmi Szemle, 1982
1982/10 - LÁTÓHATÁR - Vladimír Holan: Versek
VLADIMÍR HOLAN Melancolia Melancolia Rózsabokor vagy, szépség, illat-koronában közel-tünemény, múlandó szépség! Rózsabokor vagy, szépség, koponyát fogsz gyökereid között, halhatatlan szépség! Hogyan hallgassak rólad? Ezt mondjam: „Halhatatlan!“, hogy eláruld ajkad titkát, szépség? Hogyan hallgassak rólad? „Mondd csak, mondd, miről fogsz hallgatni, mígnem az elhallgatott szavak ki nem buggyannak szádon?“ szépség. Teljes szépség, te, aki a szépség mögött állsz! Mese A felséges királykisasszony meglátogatta udvari bolondját. Fekete kesztyűbe bújtatott hófehér kezében egy szál hófehér rózsát tartott. így szólt a bolondhoz: „Húzd le fekete kesztyűmet úgy, hogy hófehér kezemmel azért közben tarthassam e hófehér rózsát.“ Arany késsel, mintha tüzes szavakat vitt volna hó fölött, a bolond sorra fölfejtette a kesztyű varratait, s már-már úgy tűnt, mosolyt fakaszt veszélyes művelete. S ekkor, miközben a kesztyű lehullt, megszúrta a királykisasszony kisujját. A vér elborította a hófehér kezet, s a bohóc, anélkül hogy tudta volna hogyan, kezében tartotta a hófehér rózsát. Mert szerette a királykisasszonyt. A felséges királykisasszony pedig megparancsolta: varrják fekete palástba a bolondot. Ezüst kése könnyedén, ügyesen és álnokul siklott a paláston, lefejtette róla a rikító csecsebecséket. Mivelhogy nem szerette a bolondot. A palást bal felén elmélázott egy percig, aztán beledöfött a bolond sapkájának a csörgőjébe. De a kés nyomán nem bugy- gyant vér. A hófehér rózsa felbíborlott, és meghalt. Lelkiismeret Azok, akik orvul meggyilkoltattak bennünket, ha meglátják, hogy élünk, alázattal köszönnek nekünk. Köszönésüket nyájas arccal, kesztyűnket lehúzva s barett sapkánkkal integetve, vagy lenézőn fogadjuk. Ez utóbbi
