Irodalmi Szemle, 1982
1982/10 - LÁTÓHATÁR - Vladimír Holan: Versek
esetben süvegünkön — a kantonján áthaladó Gessner viselt ilyet — meg sem rebben a gémtoll. De ha halottal találkozunk (nem állítom, hogy a halott az ön áldozata, sem azt, hogy sírját ön döngölte keményre, elég, ha találkozott véle), ez esetben, hatalmas uram, kinek fürge lova, hű kutyája, ravasz s odaadó szolgája van, elmondhatom önnek, „hogyan áll a szénája“: mintha egy halott döfné a kést a hátába, tenné a sebet a mellére, s kényszerítené szemét, hogy a seb folyosóján át az Istenre, a borzalom Istenére nézzen. A pálma Egyszer fölemeltem egy legyezőt. A királyné legyezőjét a király kertjében. Mikor a királyné szobájába léptem, bejött a király és így szólt: „Adja vissza a királyné legyezőjét. Ön az én vendégem!“ Ha a király harminc esztendeig uralkodott volna, tíz év elteltével (az ottani szokások szerint s illemből), kénytelen lettem volna távozni. De a király egy nedves nyárutón elhunyt, s én még mindig ott ülök, ahol a legyezőt fölemeltem — egykor, s ahol nem volt árnyék — egykor. Most azonban van árnyék, és susog fényesen (mint a királyné lelke) s keserűn (mint a királyné halála). Mert a királyné is meghalt már — réges- régen. Álom a szakadékokról Hús a világ, s árnyék. A. Tennyson (A test) Egy erdő mélyén kakukk ütötte az órákat, meghatódva minden ágtól, melyre felköthetném magam. (A lélek) Almomban oly gyorsan futottam, hogy csak csodálkoztam: miért futok és hogy alszom. S abban a pillanatban, mikor az alvó a kezét a szívére tette, meglátta, hogy: Kehely az élet, amit Isten nélkül soha meg nem tölthetünk. Kehely az élet, egy Hatszemű, s mégis csak tapogatózó lény segít kiüríteni. S ekkor a Sors mintha keze helyett üres fekete kesztyűjét nyújtaná felénk. Ismeretes, hogy ... Ismeretes, hogy ha megkérdezed a lelkedet: mely dolgok állnak hozzád a legközelebb, ezt válaszolja: Haladj szüntelen előre. Ismeretes, hogy néha úgy tűnik: az óceánokban a vizek nagysága egyetlen gyöngyben él. De meglelni azt a gyöngyöt! Ismeretes, hogy azok a legmélyebb sebek, amelyet nem ütöttek, vagy még nem ütöttek testünkön. íme, a megvetés avagy az előleg. Ismeritek az örök vágyat. íme a semmi, amire vágytunk. Mert az embernek semmije sincsen. Halála sem. Ismeritek a percet, midőn a keselyű beéri áldozatát... Azt a groteszk percet.
