Irodalmi Szemle, 1982

1982/10 - Fónod Zoltán: A toll felelőssége

ismerés döbbenthet rá bennünket arra is, hogy a jövő irodalma, újságírása — ilyen előzmények után — csak igényesebb, kritikusabb, elmélyültebb, sőt művészibb lehet. S mivel a jövőt csak a múlt és jelen felől lehet a legjobban megközelíteni, nem véletlen, hogy mai állásfoglalásainkban, szándékainkban, elképzeléseinkben már körvonalazódik a gyönyörű gyötrelmes huszonegyedik század is, mely — az eddigiekhez hasonlóan, vagy még fokozottabban — helytállást, emberséget egyszerre követel. S ebben a műfajban a közelgő századforduló irodalmának, újságírásának, gondolkodásának, szellemi életének egyaránt van mit tanulnia az előző évtizedek olyan jelentős kezdeményezéseiből, mely jövőben, haladásban, szociális igazságban és emberségben jelölte meg a célokat, olyan időszakban, amikor ezekről jóformán csak álmodni lehetett.

Ma már néma tanú a Nyugat, megérdemli azonban, hogy a könyvespolcok csendjéből időről időre leemeljük, s lapjain nyomon kövessük a magyar közgondolkodás alakulását, sodrásvonalait és villámcikázásait. Mert a szocializmus évtizedei bármenynyire rettentően régivé zsugorították is ezt a világot, a jövőt szolgáló tanulságok, törekvések mégis levonhatók belőle. Legfőképpen az, hogyan kell irodalomban, köz- gondolkodásban feltartóztathatatlanul kitűzött céljaink felé haladnunk.