Irodalmi Szemle, 1982

1982/10 - Zalabai Zsigmond: Próbák népe

fielye, másrészt pedig „orvosi ház” volt. A megyeháza, az Ipoly-part, a Kastély-tó, s a valószínűleg XII. századi templom által határolt szabálytalan négyszögben fekszik a történelmi Ipolypásztó, az ősi falu, melyet Suttyómnak neveznek. Nem gúnynév; a szóban, mint ezt a ’lopva, titkon, rejtve’ értelmű „suttyomban” kifejezés máig őrzi, a ’rejtek, búvóhely’ jelentésű (a török kori palánkvárra visszavezethető) főnév maradt ránk.

Ö-Temető-kert: a templom körül az igen ősi kis cinteremből alakult ki, s hosszú századokon át szolgált nyughelyül az esendő létből egyre-másra távozó nemzedékeknek. Az ötvenes évek elején, villanyoszlopoknak szánt gödrök ásásakor, számtalan csontot vetett fölszínre a templom melletti útszakaszon a lapát. Századunk elején, amikor a templomot hozzáépítéssel bővítették, két-három szekérnyi csontváz került elő az alapok ásása során. Az Ö-Temető-kertet 1839-ig használták. Az évben hasították ki, az akkori uradalmi táblából, a mai temető egy részét. Egyholdnyi területét 1863-ban, a tagosításkor három és fél holdnyira egészítették ki. Mert vékonyka, mert véges e földi lét; haló s olykor-olykor halni vágyó az ember:

Ipolypászti nagy temető dróttal van kerítve,

Jaj, de boldog, aki nyugszik benne.

Én magam is oda, oda vágyom,

Meguntam az életemet ezen a világon...

Része ez a dal is az időszimfónia ama nyitányának, melyet az eddigiekben — bejárva e 314 katasztrális holdnyi és 235 négyszögölnyi faluhatárt — együtt hallgattunk végig. Miközben a Térben csapongtunk, az Idő szólt hozzánk: a kőbaltás kortól az Isten-hegyi ősmagyar kultuszon át az e századi társadalmi valóságig, a Proletárokig. A nyitányszerűen fölsejlő motívumok, követve a Történelem megszabta tételek rendjét, •a továbbiakban visszatérnek, kibomlanak, kiteljesednek, rendbe állnak majd, sorjázva a jövő felé, amely kozmikusán ugyan végtelen, ám emberileg véges. Figyeljünk tehát «gy ideig még a temetőre. Egy-egy ősi, embert formázó faragott fejfájára; nap, szél, hó, eső, fagy kikezdte homokkő sírjeleire, süttői márványból készült, feliratokat épen őrző sírköveire. Nézzünk szét jól. S hallgatózzunk. A vörös márvány sírkövek egyikénél az ezer éveket átfogó időszimfónia de sokszor visszatérő a történelmi, Ipolypásztó lakóinak de sok nemzedékét megérintő dallamsorát hozza felénk a szél:

Mint a virág és a pára,

Elmentem az Űr szavára.

(folytatjukj