Irodalmi Szemle, 1982

1982/10 - Zalabai Zsigmond: Próbák népe

A majort fiáról nevezték el. Korábban nevezték Puszta Ganádnak, Ganádi majornak és (vajon milyen legenda alapján?) Kóbor herceg majornak is.

Kenderes vagy Kender-földek: az alsó faluvéghez k&zeli dűlő a paraszti háziipar űzéséről tanúskodik; az 1828-as összeírás szerint pedig takácsmester is működött falumban.

Kengyeles: a vámosmikolai határban van, az 1856-os térkép szerint már nem tartozik Ipolypásztóhoz, 1782-ben azonban még falum jobbágya birtokolt itt rétet.

Kereklncse: nyelvészfantáziát csiklandozó név; mocsaras, ingoványos terület; régen kaszálóként, legelőként használhatták.

Kert alji tábla: 1770-ben, az úrbérrendezéskor a jobbágyszántók egy részét itt, közvetlenül a beltelki kertek alatt mérték ki, a Csárad falun belüli szakasza mentén.

Kertek alatti pást: e kis terület, nevének szürkeségéhez híven, rendeltetésében is szürke volt. Libalegelőül szolgálhatott. Mindazonáltal érdekesen tükrözi falum népének tájalakító munkáját. 1856-ban ugyanis még szabályos szigetként tünteti föl a térkép. Egyik ágát a Csárad faluvégen túli holt medre, másikat pedig ugyané pataknak a mai főutca táján, az egykori hídnál az Ipolyba szakadó ága alkotta. A kettő szabálytalan szív formájában fogta közre a kis szigetet, amely valóságos paradicsoma lehetett a fűcsipedni s lubickolni egyként szerető szárnyas hadnak.

Kis-erdő: akácos borítja, mint falum minden erdejét. (Az egykori mocsári tölgyest már csak az írás meg az idősebbek örökölt emlékezete őrzi).

Kisölvedi útnál: a falummal szomszédos község határához közel fekszik e szántóként hasznosított dűlő.

Kis-legelő: ma Vámosmikolához tartozik.

Kovács-irtvány: hol lehetett, az idősebbek sem megmondhatói. Mivel az irtások ..klasszikus” kora a XVIII. század, föltételezhetjük, annak a Kovács családnak lehetett itt szorgalmi földje, amelynek György nevű ősét 1720-ban írták össze a faluban.

Közép-dűlő: déli irányból pontosan derékba kapja a falut.

Laposok (régente Laposd): használatától az 1200-as évek végén, büntetésképpen az esztergomi érsekség birtokain elkövetett hatalmaskodásokért, a Hunt nemzetségbeli „Pásztói” István családját eltiltják. Az igen ősi föld, melyet régente Felső-Ganádnak is neveztek, a már említett István-major táján feküdt.

Magyalos: Szántó a Zalabára vezető út s a Vilmos-major közötti területen. Neve szerint fényes, fogas levelű, fehér virágú örökzöld cserjék nőttek itt.

Malom: a község alatti egyik Ipoly-szakasz neve. Egy urbárium szerint 1554-ben már állt itt a malom. Századunk első felében leégett (mások úgy mondják, a kiszolgált építményt szándékosan gyújtották föl). Manapság is látható cölöpnyomait e kézirat gépelésének idején temeti be, az Ipoly szabályozási munkálatainak során, véglegesen a föld.

Malom-pást: legelő, közepében egy T alakú nagyobb és egy négyzet forma kisebb tóval. Ma Magyarországhoz tartozik.

Malom-tábla: szántó az Ipolybél felé eső határrészben.

Máj-dűlő: [Máj-hegy): a község főutcáját pontosan szembe kapó, szép fekvésű, a Börzsönyre és az Alsó-Ipoly mentére gyönyörű kilátást biztosító domb. Magassága egy múlt századi katonai térkép szerint 188 méter. A középkor óta szőlőterület. Nevezik olykor Öreg-hegynek is (megkülönböztetésül az „új” — de a XVIII. században már kétségkívül létező — másik szőlőhegytől, a Prücsköstől), Pincés-hegynek is, mivel aljában borospincék állnak.

Mély-földek: 1782-es adat említi; valószínűleg azonos a mai Mél-úttál.

Molnár-szög: szántó az Ipolyon túl, a Mikola és Ganád-puszta közötti területen. A hagyomány szerint régen ez az Ipoly-szakasz is hordott malmot a hátán; erre utalhat a név előtagja.

Nagy-rét (Nagy- és Széki-rét ként is említik): a község délkeleti, Ipolyra rúgó vizenyős részén.

Német-szeg: rét, melyet Ganád-alja néven is említenek az adatok. Ügy mondják az idősebbek, hajdan Börzsöny német eredetű és nyelvű gazdái használták; a név tehát a táj nemzetiségi viszonyairól mutat föl egy villanásnyit.

Ötrendes Köpedék-tó: a kis vízfoltocska mentén öt rendet lehetett kaszálni, innen