Irodalmi Szemle, 1982

1982/10 - Zalabai Zsigmond: Próbák népe

A község a két víz közötti szelíd dombháton épült; árvizek egyik oldalról sem veszélyeztették. A ma már teljesen kiszáradt Csárad csak nagy esőzésekkor telik meg vízzel. Medrének legalsó szakaszát nemrég szabályozták: merőlegesen vezették rá az Ipolyra. Korábban, végigfolyva a kertek alatt, élesen kanyarodott be a faluvég alá. Egykori medrének ez a szakasza emberi beavatkozás eredménye: a meder itt szokatlanul mély, két-három méteres, fala kővel van kirakva. Nem tudni, mikor készült; mindenesetre fennmaradt olyan szájhagyomány, hogy a törö'k időkben a Csárad patak a helyi palánkvár vizesárkául szolgált.

Csáradok vagy Csáradi-tábla: a patak községen kívüli folyása mentén; közelében a Fölnyúló-C sár adókkal.

Csárad-folyási kertek: a falun kívüli, illetve belüli Csárad-szakaszok között. Egy 1782-es jobbágyi hagyatéki lista szerint szilváskertek álltak itt (nyomaik, egy-két ía erejéig, még ma is láthatók); egy 1856-os határtérkép legelőnek tünteti föl.

Duna-lápa: a név eredetét sem írásos anyag, sem a szájhagyomány alapján nem tudtam megfejteni. Elképzelhető, hogy az 1838-as nagy árvízzel áll valamiféle kapcsolatban. A Duna, amelynek folyását Csepelnél hatalmas jégtorlasz állta el, ekkor egészen Pásztóig nyomta vissza az Ipoly vizét, falumban kisebb, a lejjebb fekvő községekben viszont óriási károkat okozva.

Egg-erdő: A XIX. század derekán, neve ellenére, már szántó; a Vilmos-majornak a Prücskösök fölötti részén terült el.

Faluvégi pást: az 1856-os térkép szerint a község még csak fele olyan hosszú volt, mint ma. A Párkányba vezető műúttól nyugatra nyoma sem volt a mai Fölvégnek; helyén az említett legelő állt.

Farkas-völgy: Kisölved, Garamkissalló, Ipolypásztó hármas határán. A hajdani Börzsöny embertől ritkán háborgatott erdeiben bőven élhetett ragadozó ordas, amely lehúzódott az Ipoly völgyébe Is. Farkasok ellen Hont megye még az 1820—30-as években is hatósági úton rendel el pénzbeli jutalmakkal támogatott hajtóvadászatot.

Farkas-szög: rét a faluhatár délkeleti, vizenyős-mocsaras részén.

A sokféle rétnek egyike, az Alsó-rétnek párja a Fölső-rét.

Az elhomályosult nevű és rendeltetésű Füzek ma Vámosmikolához tartozik.

Ganád: szántó; helyén azonban a középkorban falu állt, melyet egy 1270-es oklevél Ganan néven említ. Mint Ipolyon túli terület, Magyarország része.

Ganádi-puszta: a már említett elpusztult falu helyén. Az 1863-as tagosításkor e helytől északra, Vámosmikola felé mérték ki a parasztföldek egyik ,,tag”-ját. Magyarországhoz tartozik.

Gör-hegy: szántó Nagybörzsöny határában; Görhegy-alja: szántó. Mindkettő az államhatár túlsó oldalára került.

Hegy-dülő: magasabb fekvésű szántóterület.

Helység pástja: mint neve mutatja, faluközösségi tulajdon volt.

Herét: a nyelvjárási alakváltozat mögött a Here-rét rejlik. Kapcsolódik a XIX. századi, már említett virágzó állattartáshoz. Perőcsényi, vámosmikolai adatok szerint az 1820-as években e vidék parasztgazdaságaiban már kezdett meghonosodni a vetett takarmányféleség. Elterjedését a Hont vármegye egyik közgyűlésén hozott határozat is siettette, mely szerint az iskolákban „... a fiú gyermekeknek utolsó évükben magyaráztassanak az Úrbéri s Rendőrségi törvény fő fejezete, s a gazdaság némelly alapfejezete, nevezetesen a lóhere tenyésztés”.

Hideg-kút: neve önmagáért beszél.

Homok: 1856-ban rétnek tünteti föl a térkép. Akácos erdeje mellett ma mély vizű homokbánya áll.

Homok (2.]: szántó a vámosmikolai határban; ma Magyarországhoz tartozik.

Hosszú-legelő: ugyanott feküdt.

Irtások: 1856-ban rét. Az Ipolyon túl, a mikolai határ Bél felé húzódó részén terült el.

Isten-hegy: szőlő a Prücskös közelében. A helyi néphagyomány szerint itt áldozták a fehér lovat istenüknek a honfoglaló magyarok.

István-major: 1918 óta Magyarországhoz, annak előtte (közigazgatásilag is) Ipoly- pásztóhoz tartozott. A század elején gróf Pongrácz Vilmos bírta a faluhatár egy részét.