Irodalmi Szemle, 1981
1981/3 - Kulcsár Tibor: rímkergető, valaha mindent versbe szőttem (versek)
KULCSÁR TIBOR rím kergető már újra itt van csengve bongva belopódzik minden soromba váratlan kéretlen is hivatlan egyszerre csak itt van s kipattan úgy kísér mint hűség szolga mintha csak az árnyékom volna a versnek sokszor már nem éke csak a gondolat menedéke ha nem épít csak csúfít rombol hízelgő macskaként itt dorombol hiába küldöd a pokolba csak itt kalimpál a kolompja állhatatos konok nem enged visszhangként visszafeleselget elhagyod irtod mindhiába a száműzetést is kiállja visszatér újra hajthatatlan s kaján örömmel kacag rajtam halhatatlan elűzhetetlen meg kell tűrnöm most is a versben valaha mindent versbe szőttem öntudatlanul felelőtlen minden szerelmet minden álmot ahogy lelkemben kivirágzott nem az vagyok már aki régen most már a szót szűkebben mérem az embert mindig tettek mérik az évekkel a szó is érik most már a szó keményebb nyersebb vajúdva születnek a versek önpusztító dacos haraggal viaskodsz egyre csak magaddal s kétségek közt jutsz el a szóig hogy kimondd ne csak a valódit • az igazat is megtaláljad hogy kimondhasd magadnak s másnak valaha mindent versbe szőttem
