Irodalmi Szemle, 1981

1981/7 - ÉLŐ MÚLT - Jaroslava Pašiaková: A Sarló csoport tevékenységének visszhangja egyes folyóiratokban

lóban a „közvetítés” gondolata, majd nyílt meg előtte a szocializmushoz vezető út. Osztályszempontú választ adott először a rezignált aktivizmusnak,' majd — a világválság kezdetén — a középrétegek fokozatos, balra irányuló radikalizációjának. Ezen a fokon a Sarló különleges érdeme, hogy „konkrét” programot igyekszik adni a magyar értelmiségnek, másrészt a kulturális-elméleti kérdések kibontakoztatásával a jövőbeli munka olyan területre tolódik, amelyen példátlan lehetőségek nyílhattak a Sarló további fejlődése számára (750. 1.).

Rendkívül tanulságos a Lidové noviny ban (1931, 39. évf., 141. sz.) közölt, *-nd- (Pestről) szignóval jelzett, A magyar diákok nálunk és Magyarországon című cikk is, amely az Egy magyar író tanúságtétele alcímet viselte. A XX. század jelentős magyar prózaírójának, Móricz Zsigmondnak meglehetősen egyedülálló megnyilatkozásáról van szó, amelyet először a Nyugat közölt (1931. III. 16.). Móricz a berlini Collegium hun- garicumban tett látogatásáról beszél cikkében: elmondja, hogy a Collegium hatalmas palota, csupa márvány és gyönyörűség. Csakhogy ebben a palotában egyenesen éhezik mintegy 30—40 magyar diák. Móricz hangsúlyozza, hogy az efféle paloták teljesen hamis fényben mutatják az egész magyar életet és meglehetősen furcsán hat, amikor az elszegényedett Magyarországról beszélnek bennük. Kijelenti, hogy az ilyen paloták nem teljesítik igazi feladatukat, s jobb lenne, ha a magyar kormány megfelelő havi ösztöndíjat adna a diákoknak, s meghagyná nekik a művelődés szabadságát. Mert a magyar diákok be vannak zárva a Collegiumba, nem járnak színházba és társaságba, s így nem tudnak megtanulni németül, nem tudják elsajátítani a német kultúrát. A továbbiakban Móricz összhasonlítja az említett neveléssel és eredményeivel a csehszlovákiai magyar fiatalság ezzel ellentétes fejlődését, ahogy azt csehszlovákiai látogatása során megfigyelte. Azt mondja, hogy táviratilag hívták Pozsonyból Prágába és csak Prágában vette észre, hogy előadását egy haladó irodalmi akció kapcsán rendezték. Móricz hangsúlyozza, hogy mindenekelőtt a magyar ifjúság kedvéért jött Csehszlovákiába, s hogy hallgatósága csakugyan a magyar ifjúság volt. Három napot töltött a prágai magyar fiatalok — a sarlósok — körében, s meglepte őt okosságuk, szervezettségük, a cseh kulturális közvélemény körében tanúsított diplomáciai képességük. Miután visszatért Pestre, elhatározta, hogy a hazai magyar ifjúsággal is kapcsolatot teremt és konfron- tálja külföldi tapasztalatait. 1931. február 9-én Móricz prágai tapasztalatairól tartott előadást a pesti fiatalság képviselőinek. Az ezt követő nyilatkozatban azonban szomorúan konstatálja, hogy a hazai ifjúság lelkiállapota kaotikus. Nincs szilárd programja és nincsenek öntudatos vezéregyéniségei. Elszakadt a néptömegektől. Hangsúlyozza, hogy a szlovákiai magyar fiatalság már áthidalta ezt a szakadékot és szoros kapcsolatban áll a magyar parasztsággal. S hozzáteszi, hogy ez a fiatal magyar nemzedék határozottan jobb vezetője lesz a nemzetnek, mint a mai ún. intelligencia. Móricz befejezésül megállapítja, hogy a magyar nemzeti élet válaszúton áll. A megújítási tevékenységhez (az újjászületéshez) szabadság szükségeltetik, méghozzá éppen az ifjúság számára, hogy új gondolatokkal állhasson elő.

Varga Erzsébet fordítása