Irodalmi Szemle, 1981

1981/10 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Népfrontos jellegű csehszlovákiai magyar tudományos és kulturális-irodalmi egyesületek

tánsok által támogatott reakció ellen.” A jelentés a vezetőség tagjainak politikai hovatartozásáról is képet ad, s ilyen szempontból három csoportra osztja őket: 1. a polgári irányzat progresszivistáira (Győry, Vass László, Tilkovszky, Morvay, Gwerk, Hornyánsz- ky), 2. a Szociáldemokrata Párt híveire (Peéry, Szalatnai, Ungváry, Spielberger Valéria Margit) és 3. kommunistákra (Schönherz Zoltán, Rosenberg Arpád, Terebessy Károly, Jócsik Lajos, Jelen Mihály). Meg kell jegyezni, hogy a besorolás néhány esetben nem felelt meg a valóságnak.30

Kisebbségi sajtónkból a Magyar Nap és a Magyar Újság karolta fel legaktívabban a Magyar Demokrata írókor ügyét. A népfrontos Magyar Nap az egyesület célkitűzését így foglalta össze: „A csehszlovákiai magyar íróknak egy csoportja nyár elején elhatározta, hogy minden pártpolitikai szervtől függetlenül megalakítja a maga sajátos intézményét, amely hivatva lesz... összefogni mindazokat a magyar írókat, akik az egyetemes magyar kultúra érdekében demokratikus eszközökkel óhajtanak egységes munkát végezni. így alakult meg teljes csendben ... a Magyar Demokrata írókör, melyhez az ország minden részéről örömmel csatlakoztak mindazok a magyar írók, akik előtt egyetlen szempont a mérvadó: az európai értékű színvonal a harcos humanizmus jegyében.”31

Az egyesület munkaprogramja kétirányú volt: 1. előadások, kulturális- és szerzői estek rendezésével hozzájárulni a többi haladó, antifasiszta egyesület (főleg a Magyar Fiatalok Szövetsége tagegyesületei) mozgósító, felvilágosító tevékenységéhez, 2. kiharcolni a kisebbségi magyar írók és tudósok, művészek számára a jogos állami juttatásokat.

Ami a munkakör első részét illeti, ezt a Magyar Demokrata írókör — szórványosan ugyan és sok esetben más egyesületekkel karöltve, közös akciókba bekapcsolódva — a lehetőségeihez képest teljesítette. Rendezvényei közül megemlíthetjük az 1937. december 14-én tartott poszonyl József Attila-emlékestet, melyen Peéry Rezső, Szalatnai Rezső és Vass László előadásokkal léptek fel, Balázs András és Pásztor Sári pedig József Attila-verseket adtak elő. Sándor László visszaemlékezése szerint nagy sikere volt az 1937 decemberében Losoncon tartott nagyszabású kulturális estnek is.32

Az írók érdekvédelmi vonalán a Demokrata írókör eredményesen lépett fel a magyar íróknak is juttatandó állami díj ügyében. Ezt a kérdést korábban, 1933-ban, a Masaryk Akadémia elnöksége vetette fel, de csak annyit ért el, hogy az állami díjak elosztásáról döntő kuratóriumba a magyar irodalom szakértőjeként bevonták Pavol Bujnákot, majd annak halála után František Jančovíčot, állami díjat azonban magyar író nem kapott.

1937 októberében a Demokrata írókör néhány funkcionáriusa Győry Dezsővel az élén Hodža miniszterelnöknél személyesen interveniált ebben az ügyben és kieszközölte, hogy a magyar állami díjról független magyar zsűri döntsön. A zsűri kijelölése és a díjazandó író kiválasztása körül nagy sajtóvita támadt, s egyes lapok a magyar állami díj megvalósulását a Masaryk Akadémia érdemének tudták be és — mint a Magyar Nap írta — „sárral dobálták be a Magyar Demokrata írókör tiszta célkitűzéseit, őszintén elgondolt demokratikus alapelveit.” „Ez az irodalmi állami díj természetesen nem jelenthet ajándékot, nem lehet kegyelemkenyér sem — szögezte le az írókör álláspontját Vass László. — A köztársaság fennállása óta jogos követelés, amelynek kiharcolásából azonban a Magyar Demokrata írókör nem csinál presztízskérdést. A magyar állami díj is természetesen nem lehet sem egyes pártpolitika, sem az írókör függeléke, hanem az egész csehszlovákiai magyar irodalom jogos tulajdona, melyet évről évre pártatlanul bíráló zsűri ítéljen oda az arravaló legértékesebb írónak. Teljesítésre váró követelés még a magyar tudományos és művészi állami díj megteremtése is.”33

A polgári Csehszlovákia fennállása alatt 1937-ben először és utoljára kapott magyar író állami díjat. A jutalmazott személynek, Darkő Istvánnak kiválasztása igen szerencsés volt, mert az ő tehetségét és a kisebbségi irodalom és kultúra érdekében végzett fáradhatatlan munkáját az egész irodalmi közvélemény elismerte.

A Magyar Demokrata írókör további sikeres működését (a tudományos és művészeti díj kiharcolását stb.) az 1938 tavaszától beállt kedvezőtlen politikai viszonyok akadályozták meg. Ezek következtében az egyesület úgy halt el, hogy az alapszabályai még nem voltak jóváhagyva. Az ennek megfelelő bürokratikus utójáték a szlovák állam hatóságainál 1942 első felében játszódik le: a Rendőrigazgatóságon az írókör egykori funkcionáriusával, Tilkovszky Bélával jegyzőkönyvet vesznek fel, melyben Tilkovszky kijelenti, hogy az alapszabályok jóváhagyását nem kívánja; erre hivatkozva aztán a Belügy-