Irodalmi Szemle, 1981
1981/10 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Népfrontos jellegű csehszlovákiai magyar tudományos és kulturális-irodalmi egyesületek
módon tovább dolgozott.”25 Az a nagy felbuzdultság, mely az alakulás idejében volt tapasztalható, nem enyészett el nyomtalanul. A fiatalok közül Berecz Kálmán, Hantos László, Jócsik Lajos, Vass László és mások kitűnő kisebbségpolitikai tanulmányokat, cikkeket írnak és 1937—38-ban kisebbségi szerzők tollából két ilyen jellegű tanulmány- kötet is megjelenik (Kisebbségi problémák, Léva 1937; Magyarok Csehszlovákiában 1918—1938, Bp. 1938.). A Magyar Kisebbségi Társaság nevéhez még egy nagy akció megszervezése fűződik. Azt az egységfrontos kisebbségi kulturális kongresszust, amelyet még a Szellemi Társaságot kezdeményező Barta Lajos 1935 elején tervezgetett, a Kisebbségi Társaság valósította meg, hívta össze. Ez a Tavaszi Parlament néven ismert összejövetel külön tanulmányt igényel, s itt csak a leglényegesebb adatokat mondjuk el róla. Az 1936. április 18—19-én Érsekújvárott összeült Parlament a kisebbségi magyar kulturális szervezetek impozáns találkozója volt, amelyen a szervezetek zöme — a kommunista munkásotthonoktól a Prohászka Körig — képviseltette magát, s éppen ezért kínos feltűnést keltett a szociáldemokrata Munkásakadémiák távolmaradása. A kongresszuson kimondták a Tavaszi Parlament rendszeresítését és tíz pontból álló határozatot fogadtak el. Ennek a jelentős dokumentumnak teljes érvényesítése aztán sem valósulhatott meg, mert a Tavaszi Parlament második, Komáromban 1936. december 6—8-án tartott összejövetelén a konzervatív kulturális szervezetek az egyesült ellenzéki pártok nyomására nem jelentek meg. Ez a kikényszerített bojkott a Tavaszi Parlament fő célját: a haladó és a fasizmussal szemben álló konzervatív szervezetek tartós összefogását hiúsította meg. Meg kell említeni, hogy a Tavaszi Parlament ösztönző hatást gyakorolt Erdélyben, ahol az ún. Vásárhelyi Találkozó nagyobb eredményt ért el. A Magyar Kisebbségi Társaság aktivizálására a szívós Bolya Lajos 1937 elején még kísérletet tesz. Ekkor tervezi és kéri a köztársasági elnöknél az audienciát, amit azonban a hatóságok meghiúsítanak. Ezután az egyesületről már jóformán semmit sem hallunk. Egy 1939. április 14-i keltezésű rendőrigazgatósági akta, a Belügyminisztérium átirata26 arról tanúskodik, hogy a Társaság alapszabályait annak idején nem hagyták jóvá. így a szlovák állam hatóságainak az egyesülettel nem sok dolguk volt, s egy Jankó Zoltán által adott írásos nyilatkozat alapján visszamenőleg megszűntnek nyilvánították.27 111. A Magyar Demokrata írókör csendben, észrevétlenül jött létre, s csak megalakulása után szerzett róla tudomást a közönség. „Eltérően az eddigi nagyhangú beharangozásoktól, ízléstelen reklámcikkezésektől, amik csak siettették például a Szentiványi Kúria, a Kisebbségi Társaság stb. korai halálát, a Magyar Demokrata írókör minden zajtól mentesen alakult meg — írja Vass László. — Az volt a terve, hogy kész munkával fog a nyilvánosság elé lépni. A hatóságoktól megkívánt negyven nap elteltével az ősz kezdetén munkaprogramja megvalósításához látott.”28 Az alakuló közgyűlés Pozsonyban, 1937. július 30-án 31 tag jelenlétében folyt le. Az egyesület vezető funkcionáriusainak a következőket választották meg: elnök: Győry Dezső, alelnökök: Peéry Rezső és Vozári Dezső, titkár-jegyzőkönyvvezető: Vass László, pénztárnok: Jócsik Lajos, ellenőrök: Morvay Gyula és Szalatnai Rezső. A választmányi tagok nevei a közgyűlési jegyzőkönyvben nincsenek feltüntetve, de a vezetőséget „káderező” rendőrigazgatósági jelentés alapján így azonosíthatók: Gwerk Ödön, ifj. Hor- nyánszky István, Jelen Mihály, Terebessy Károly, Tilkovszky Béla, Ungváry Ferenc, Schönherz Zoltán (!), Spielberger Valéria Margit és Rosenberg Arpád.29 Nevezetteken kívül az alapító tagok közé tartoztak még Forbáth Imre, Földes Sándor, Sellyei József, Buday Ilonka színésznő, Erőss Imre építész stb. A Rendőrigazgatóság az Országos Hivatalnak küldött jelentésében rámutatott az új egyesület egységfrontos jellegére („kulturális együttműködés, összefogás tekintet nélkül a szervezetbe lépett egyének világnézetére, illetve politikai hovatartozására”) és a korábbi két hasonló egyesülettel összevetve a Magyar Demokratikus írókör politikai profilját tartotta a „legmegfelelőbbnek”: „Most progresszív magyar írók olyan szervezetben próbálnak tömörülni, amely a baloldali és jobboldali szélsőségektől egyaránt mentes és a két orientáció egyensúlyát fogja megvalósítani... Megemlíthető még az is, hogy ez az egyesület — a szerzett információk szerint — nem törekszik nagyszámú tagságra, hanem az írók kisebb csoportjával akarja védeni a haladó gondolatot a dilet
