Irodalmi Szemle, 1981

1981/10 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Népfrontos jellegű csehszlovákiai magyar tudományos és kulturális-irodalmi egyesületek

Hogy a Bolya és a Társaság elleni intrikákat a Masaryk Akadémia hivatalos körökben bennfentes emberei irányították, az két rendőrigazgatósági jelentésből20 is világosan kitűnik: „A magyar kisebbség aktivistái között többen nem tartják őt (Bőlyát — T. L.) a jövőre nézve hasznos személynek. Ismeretes róla, hogy nem kiemelkedőnek tartott verseskötetei, zsengéi alapján levelező tagságot szeretett volna elérni a Masaryk Akadémiában, de elutasították őt. Ekkor állítólag a Prágai Magyar Hírlapnál való lehetőséggel is megpróbálkozott, de amint hírlik, ott sem akceptálták őt. Ettől az időtől kezdve arra törekszik, hogy pozíciót alakítson ki magának a szlovákiai magyar kulturális szervezetek összefogásával.” „Egyébként magyar kisebbségi körökben jelentős mértékben uralkodik már az a nézet, hogy a Magyar Kisebbségi Társaságra éppenséggel nincs is szükség, hiszen a Masaryk Akadémia tudományos szekciója ebben az irányban már megkezdte a tevékenységét dr. Szerényi Ferdinánd elnöklete alatt, persze még nem elég határozott, átgondolt és kialakult formában.”

Az a bizalmatlanság, amellyel a polgári rendszer hatóságai — a pozícióikat féltő vezető magyar aktivisták intrikáitól is befolyásolva — a kisebbségi magyar népfrontos kezdeményezéseket kezelték, nagyfokú politikai rövidlátásra és a kisebbségi kérdések igazságos rendezésével szemben tanúsított elutasító magatartásra vall. A Köztársaság veszélyeztetettségének éveiben az lett volna a célszerű, ha a magyar alkotó értelmiséget

— szellemi aktivitásának erkölcsi és anyagi támogatásával, biztosításával — megnyerik. Ezekben az években tetőzött a már kisebbségi sorsban nevelődött, a konzervatív idős nemzedékkel vitázó és új utakat kereső fiatal értelmiség szellemi kibontakozása. És, hogy ez az értelmiségi nemzedék — melynek tagjai a Magyar Kisebbségi Társaságnak is a zömét alkották21 — egy becsületes politikai aktivizmust is kész lett volna vállalni, azt nemcsak aktivista, hanem konzervatív, ellenzéki párti szerzőkkel is bizonyítani lehet. „A Csehszlovák Köztársaságban felnőtt már egy magyar intellektuális generáció — írja a Magyar Újság. — A csehszlovák főiskolákon való tanulmányai közben megismerkedett a többségi nemzet kultúrájával, tudományával, irodalmával, művészetével, benne élt annak társadalmi életében, elsajátította nyelvét és pozitív értékeiből sokat merített. A generációnak szellemi és személyes vonatkozásai vannak a többségi nemzethez, úgyhogy bátran és becsületesen, jól felkészülve vállalhatja a munkát, mely a csehszlovákmagyar viszonyt van hivatva szabályozni. Az új és széles látókörű fiatal magyar értelmiség maga köré csoportosítva azokat, akik egy ilyen munkához szükséges felkészültséggel, jóakarattal és idővel rendelkeznek, ez év elején megalakította azt az intézményt

— a Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Társaságot —, amely a tudomány eszközeivel, a napi politikai szenvedélyeken túl hivatva van a magyarság életének problémáihoz hozzányúlni.”22 — A jobboldali ellenzéki pártok kultúremberei közül Borsody István azt írja, hogy „higgadt, meggondolt formában fejezték ki újító szándékaikat a Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Társaság kezdeményezői; azokban erősek a Sarló-reminiszcenciák, a baloldali magatartás; főleg a jelen s múlt antitéziseinek feszegetésére bazírozzák sikereiket. Szellemüket főleg az érsekújvári Tavaszi Parlament rezolúcióiból lehet megállapítani... A Kisebbségi Társaság a Tavaszi Parlament rezolúcióival a Sarló paraszt-munkás vonalából inkább a második pólusra: a munkásra helyezi a súlyt, a Tavaszi Parlament a kultúrnyomor enyhítése céljából kiküldi az intellektueleket a munkások és parasztok közé.”23 Az ismert jobboldali publicista és esztéta: Szvatkó Pál szerint „a Kisebbségi Társaság fiataljai a józanodás és realizmus hatása alatt kezdetben az aktivizmussal kacérkodtak, s Tavaszi Parlament néven nagy aktivista értelmiségi tábort kívántak összehozni, de hamarosan észretértek, s elhagyták a téves alapokat.”24

Szvatkó torzító, jobboldali megfogalmazását úgy kell helyesbíteni — és ez volt a valódi helyzet —, hogy a fiatal kisebbségi értelmiségnek abból a jelentős csoportjából, amely hajlott egy gerinces aktivizmusra és népfrontpolitikában gondolkodott, sokan keserűen csalódtak a népfrontos törekvéseket gáncsoló és a kisebbségi kérdés megoldását halogató csehszlovák polgári kormányzatban, és ezt a csalódottságot, a kiábrándultságot az egyesült ellenzéki pártoknak sikerült a maguk számára gyümölcsöztetniük. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a polgári demokratikus rendszer rövidlátó politikája botor módon a kisebbségi jobboldali reakció kezére játszott.

A Magyar Kisebbségi Társaság a fenti okok, okszövevények miatt nem tudta a tudományos célkitűzéseit végrehajtani, de tagjainak legjava — mint azt egy rendőrigazgatósági jelentés is találóan megállapította —, ha nem is „a Társaság cégére alatt, de privát