Irodalmi Szemle, 1981

1981/10 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Népfrontos jellegű csehszlovákiai magyar tudományos és kulturális-irodalmi egyesületek

gyűjtése éppen a társaság feladata, és én örömmel hallom szilárd elhatározásukat, hogy ezt a munkát teljesen tárgyilagosan és igazságosan fogják elvégezni és hogy e munkánál állandó kontaktusban óhajtanak lenni a mi kisebbségeink képviselőivel s a külföldi hasonló szervezetekkel.” A cikkírónak az a véleménye, hogy a Magyar Kisebbségi Társaság megalakulása most már azt is lehetővé teszi, hogy a többségi nemzet tudományos és politikai tényezői kisebbségi kérdésekben egy független magyar szervhez fordulhassanak.13

A Magyar Újságnak egy későbbi cikke ennél jóval tovább megy és sokkal határozottabban fogalmaz. Méltatja a három szakosztállyal (jogi, statisztikai, szociológiai) dolgozó két folyóiratot (Národnostní Obzor, Prager Rundschau) és egy könyvsorozatot14 kiadó Společnosť színvonalas munkáját, de kifogásolja azt, hogy a kisebbségi magyar szerzők tanulmányait csak fenntartásokkal közli és saját álláspontjának leszögezése után a további vitának nem ad helyet. Mindez arra mutat, hogy a Společnosť munkájában „a nívó és bizonyos objektivitás megőrzése mellett... a kisebbségi kérdés szemlélete a többségi érdekek irányába eltolódik.” A cikk helytelennek tartja, hogy „a kisebbségek egzisztenciális kérdéseinek kutatását és népszerűsítését csupán a többségi ideológia letéteményesei végezzék, a kisebbségnek pedig a legjobb esetben Is csak szórványos kommentárokba és válaszokba vesző hozzászólásokra legyen alkalma.” A Magyar Kisebbségi Társaság létrejötte most lehetővé teszi az olyan nagyarányú és szervezett kutatást és helyzetfeltárást, mely „a kisebbségi ideológia szemszögéből, a kisebbség védelmére és gyarapodására történik.”15

A Magyar Kisebbségi Társaság a csehszlovákiai magyarság gazdasági és kulturális helyzetének és fejlődési feltételeinek kutatására kitűzött nagyarányú munkálatokat nem tudta megszervezni. A gátló okok lényegében ugyanazok voltak, mint a Magyar Szellemi Társaságnál: hiányoztak az anyagi eszközök, s a külső intrikák és belső ellentétek megbénították a vezetőség aktivitását, szervező képességét.

A féltékenykedő Masaryk Akadémia a Társaság önálló működését kezdettől fékezni igyekezett. Ilyen magatartásra pedig az késztette, hogy a Társaság tulajdonképpen azokat a feladatokat vállalta magára, amelyeket az Akadémia tudományos osztályának kellett volna teljesítenie. A Masaryk milliós adományával rosszul gazdálkodó Akadémia 1936-ban már az anyagi romlás útján járt és az ugyancsak megfogyatkozott erkölcsi presztízsét egy vetélytárs sikeres munkája csak tetézte volna. A Társaság megalapítását előkészítő bizalmas megbeszéléseken16 az Akadémia képviselői azon az állásponton voltak, hogy az új szervezet a prágai Společnosťhoz hasonló Kisebbségi Intézet jellegével az Akadémia mellett működjék és egy ideig csak annak kiválasztott tagjaiból álljon. Ezt az álláspontot támogatta a Szociáldemokrata Párt is, hiszen az Akadémia vezetőségét az ő emberei uralták. Mivel az előzetes tárgyalásokon a kezdeményező Jankó Zoltán17 és Bolya Lajos önálló intézményt kívánó javaslata és alapszabálytervezete győzött, az Akadémia vezetősége a létrejött Társaság iránt bizalmatlan volt, segélyekben nem részesítette és Jelentős akcióját, a Tavaszi Parlamentet a szociáldemokratákkal együtt nem támogatta.

Az Akadémia és a Szociáldemokrata Párt negatív magatartása az illetékes hatóságokat is befolyásolta. Ez a Rendőrigazgatóság első jelentéseiből még nem érezhető ki, sőt bizonyos tárgyilagosságra mutat az, hogy az új egyesület életképességével kapcsolatos kételyüket a korábban alakult szervezetekben való csalódás váltja ki: „Az egyesület által kitűzött széles program nehezen lesz megvalósítható és valószínűleg olyan statisztikai tevékenységre szűkül majd, amellyel a magyarság kisebbségi jogait támasztják alá. Emellett kibontakozik talán a magyar lakosság szélesebb köreire irányuló irodalmi- propagatív tevékenység, de ennek sikere azért is kérdéses, mert hasonló programmal Bratislavában már két egyesület alakult, s ilyen szempontból nem értek el kívánatos eredményt.”18 A Rendőrigazgatóság későbbi jelentései már élesen bírálják a Társaság önállóságáért legkövetkezetesebben harcoló és az igazgatói funkciójában igen aktív Bolya Lajost: az Országos Hivatal részére részletes Jellemzéseket nyújtanak róla, hallomások alapján elvtelen karrieristának, intrikusnak, s a vezetőségi hatalmat diktatóri- kusan kisajátítónak nevezik őt, s a bírói hivatásával „összeegyeztethetetlen” kommunista kapcsolatokkal is gyanúsítják; gúnyosan írnak a szubvenciók iránti várakozásáról, Kroftánál tett látogatásáról, és a köztársasági elnöknél a Társaság anyagi és erkölcsi támogatása ügyében kérvényezett audenciáját nem javasolják.19

916