Irodalmi Szemle, 1981

1981/10 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Népfrontos jellegű csehszlovákiai magyar tudományos és kulturális-irodalmi egyesületek

gyarság szellemi életének általános képét vázolta fel és kritikusan szembesítette az európai szellemiséggel. Gwerk Ödön a kisebbségi magyar képzőművészetnek, Jócsik Lajos a tudományos életnek, Peéry Rezső pedig az irodalomnak a helyzetéről beszélt. Az előadók éles bíráló hangot használtak: Jócsik megállapítása szerint „tudományos életünk még a forrásismeret és nyersanyaggyűjtés fokáig sem jutott el”, a dilettantizmust ostorozó Peéry pedig kijelentette, hogy „nálunk a dilettantizmus pártközi, osztályközi, világnézetközi.” A „magyar—szláv szellemi testvériségről” előadó Győry a kölcsönösség hiányát kifogásolta. A kapcsolatok kölcsönösségének szükségességét Barta is hangsúlyozta és bejelentette, hogy a helyzet javítására a Társaság már kialakította a szlovák—magyar szellemi élet „összekötő tisztikarát”, melyet szlovák részről E. B. Lu- káč, Ján Ponícan és Gašpar Tido, magyar részről pedig Győry, Peéry, Vozári és Barta alkotnak. A magyar—szlovák kapcsolatok vonatkozásában még azt is meg kell Jegyezni, hogy a közgyűlésen vendégként a szlovák Hana Gregorová, E. B. Lukáč és Gejza Vámos is részt vettek, és a megszavazott határozatok egyik pontja a cseh antifasiszta blokkhoz való csatlakozást mondta ki.6

A közgyűlésen elfogadott alapszabályok fontosabb pontjai a következők voltak: 3. Az egyesület célja a magyar kultúra felvirágoztatása és a szlovák—cseh—magyar kulturális kapcsolatok kiépítése és elmélyítése. 4. Az egyesület nem politikai jellegű és kulturális működését magyar nyelven fejti ki. 5. Az egyesület tevékenységi köre: kulturális munka, tudományos és irodalmi előadások, szemináriumok és színelőadások rendezése, könyvek és folyóiratok kiadása. 6. Az egyesület bevételei: tagsági díjak, segélyek, a rendezvényekből származó összegek.

Az alapszabályokat a pozsonyi Rendőrigazgatóság 1935. november 30-án (tehát 9 hónappal az alakulás után) terjesztette az Országos Hivatal elé, és jóváhagyásuk egy év múlva, 1936. december 22-én történt meg. Az ilyen szokásos késedelmes ügyintézés általában nem akadályozta az egyesületek működését. Az alapszabályok jóváhagyásáig ugyanis nem kellett tétlenül várni: ha a hatóságok negyven nap alatt nem adtak ki elutasító végzést, akkor a közgyűléssel megalakult és szabályszerűen (jegyzőkönyv és alapszabályok melléklésével) bejelentett egyesület megkezdhette tevékenységét.

A Magyar Szellemi Társaság működésének nagyobb méretű kibontakozását más okok akadályozták meg. Ezek közül a legfőbb belső ok volt: a Társaság az alaposabb szervezettség és természetesen az anyagi eszközök hiánya miatt is nem volt képes a volunta- risztikusan elképzelt és reklámszerűen meghirdetett nagyszabású feladatok teljesítésére. Irodalmi és tudományos előadásrendezvényei is ritkán és késésekkel valósultak meg, a könyvkiadás megszervezésére kísérlet sem történt, s a tervezett folyóirat — a megjelenések többszörös ígérete és jelzése ellenére — sohasem valósult meg.7

A Társaság sikertelenségéhez, a nagy tervek csődjéhez a külső intrikák és támadások is nagyban hozzájárultak. Az egyesületek felett felügyeletet gyakorló hatóságok a kormányon levő politikai pártok álláspontjához igazodva bizalmatlanok voltak a népfrontos szervezkedésekkel szemben, mert veszélyesnek tartották bennük a kommunisták kezdeményező szerepét. Azok a jelentések, melyeket a Rendőrigazgatóság a Magyar Szellemi Társaságról az Országos Hivatal részére kidolgozott, kiemelik az új társaság pozitív szerepét a magyar nacionalista és klerikális szervezetek hatásának ellensúlyozásában, de aggasztónak tartják a kommunista tagok fölényét, aktivitását: „A Társaság a haladó és realista magyar intelligenciát akarja összefogni. Ez a törekvése azonban eddig csak részlegesen sikerült, mert tagjai között a mérsékelt szocialisták kisebbségben vannak a kommunistákkal szemben, akik az adott körülmények között könnyen magukhoz ragadhatják az egyesület vezetését és meghiúsíthatják az alapszabályok által kitűzött célt.”8

A Rendőrigazgatóság aggodalmát, gyanakvását messzemenően felülmúlja az a példátlanul durva és zavaros hangú támadás, melyet a szociáldemokrata párt magyar nyelvű hivatalos lapja „Magyar Szellemi Lesipuskások” címmel intézett a Társaság ellen: „A Magyar Szellemi Társaság, mikor nagy vajúdások közt született, akkor megállapítottuk róla, hogy a munkásmozgalomban cselekvő szerepet vállalni nem merő »művész forradalmárok® közössége lesz. Szellemi Társaság: ez a név azt kellene, hogy jelentse, hogy ott összegyűl az aktív csapat, amelyik dolgozik a munkásmozgalomban, amelyik minőségileg és mennyiségileg is messze elmarad ma még a jól megszervezett polgári mozgalmak mögött. Ehelyett a mozgalomban vezéri pozíciókra áhítozó egy-két,