Irodalmi Szemle, 1981
1981/10 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Népfrontos jellegű csehszlovákiai magyar tudományos és kulturális-irodalmi egyesületek
munkájukért eltartást és halálukig hozsannát és tiszteletet váró művész urak elmennek kiszolgálni a polgárt. De hogy az utókor és a szocializmus ne mondhassa valaha róluk, hogy a polgári társadalom szórakoztatói voltak, írnak »munkás darabokat« is, sőt »Szel- lemi Társaságba« tömörülnek és elmélkednek bolsevista módszerek keresztülvitele felett ... A helyi viszonyok tanulmányozása helyett és szervezés helyett bolsevista taktika mögé menekülnek s onnan lövöldözik ismeretes rágalmaikat ellenünk. Mi elismerjük, hogy voltak hibák a taktikánkban, de a helyi és személyi momentumok lelkiismeretes tanulmányozása nélkül nem mondhat ítéletet még Moszkva sem. Kevésbé mondhat a Szellemi Társaság ... Amit eddig csináltak, az báránybőrbe bújtatott farkasattak volt a szociáldemokraták munkája ellen. Persze az a néhány fiatal idealista, aki megjelent ott, tapsol, mert halvány fogalma sincs a munkásmozgalom taktikájáról és gyakorlati munkájáról. Azok csak kérődznek »az isteni mesterek« után.” (Csehszlovákiai Népszava, 1935. VI. 2.)9 A Magyar Szellemi Társaság elleni intrikákban — hatásköri féltékenységből és politikai elfogultságból — valószínűleg a kormányhű Masaryk Akadémia is részt vett, pedig annak erkölcsi és anyagi támogatására Bartáék bizton számítottak. Abban a levélben, amelyet még a közgyűlés előtt küldtek az Akadémia vezetőségének,10 együttműködést ígértek és anyagi támogatást kértek. Az'Akadémia vezetősége válaszában üdvözölte és elfogadta az együttműködési ajánlatot, ami már azért is igen reális volt, mert az új egyesület szervezésébe, alapításába az Akadémia számos tagja is bekapcsolódott. Arról, hogy a Masaryk Akadémia a Szellemi Társaságnak segélyt adott volna, a vonatkozó irodalomban, elsősorban Popély Gyula monográfiájában (Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi És Művészeti Társaság, Brat. 1973) nem történik említés. A Magyar Szellemi Társaság tényleges működése a fenti okok miatt a tervezettnél sokkal szűkebb keretek között mozgott, s előadások, kultúr- és szerzői estek szórványos rendezésére szorítkozott. A rendezvények nagyobbik része Pozsonyban, a kisebbik a vidéki városokban valósult meg. Előadásokkal Barta Lajos, Bányai Pál, Bolya Lajos, Duka Zólyomi Norbert, Jócsik Lajos, Leser Lajos, Peéry Rezső, Szalatnai Rezső, Szenes Piroska, Vass László stb. szerepeltek, a kultúr- és szerzői esteken Földes Sándor, Győry Dezső, Morvay Gyula, Sellyei József, Szabó Béla, Szenes Piroska, Tamás Mihály, Vozárj Dezső léptek fel, és a kiválasztott verseket és prózai szemelvényeket többnyire Balázs András és Ehrental Rózsi adták elő. 1935 második felétől a rendezvények száma erősen megapadt. 1936-ban — amikor már a Magyar Kisebbségi Társaság is létezett és a két társaság részben ugyanazokból a tagokból állt — a Magyar Szellemi Társaság ritka rendezvényei közül nagyobb feltűnést csak Bolya Lajos „A magyarság kultúrlehetőségei Csehszlovákiában” című előadása keltett. A Magyar Nap tudósítója szerint Bolya „a leghatározottabban a szocializmusban szögezte le a kisebbség erkölcsi és fejlődési lehetőségeit és árulással vádolta azokat, akik nem teljesítik a szocializmusban megadott kötelességeiket a szlovákiai magyarsággal szemben. Szociális alkotómunkára szólította fel különösen a baloldali in- tellektualizmust.” (A magyarság kultúrlehetőségei Csehszlovákiában. Magyar Nap, 1936. ápr. 9.). 1936 decemberében, amikor az alapszabályait jóváhagyták, a Magyar Szellemi Társaság már leírtnak tekinthető. Ezután a sajtóban alig esik róla említés, és a Rendőrigazgatóság aktái között is csak 1941 januárjában bukkan fel újra a neve. A Rendőrigazgatóság hosszabb kivizsgálás után 1941. augusztus 7-én levélben közli a Belügyminisztériummal, hogy „ez az egyesület tartósan szünetelő tevékenysége és tagjainak elvesztése miatt megszűnt, az egyesületi kataszterből való kitörlése végrehajtatott és a megszűnés a hivatalos közlönyben közzététetett.”11 II. A Magyar Kisebbségi Társaság szervezői tanultak az előző Társaság esetéből és az előkészítés stádiumában mellőzték a nagyobb hírverést. Az új társaságnak legtöbb figyelmet szentelő Magyar Ojság aztán az alakulást ünnepi hangon jelentette be, de közleményeiből nem hiányzott a szkepszis sem: „Tizennyolc év alatt annyi indulás és programnyilatkozat történt Szlovenszkón, melyekből édeskevés jutott el a munkáig, hogy most az első kérdés a Magyar Kisebbségi Társasággal kapcsolatban így hangzik: Tovább fog-e jutni az indulás első lépésein és a felállított szervezeti kereteket tényleg
