Irodalmi Szemle, 1981

1981/10 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Népfrontos jellegű csehszlovákiai magyar tudományos és kulturális-irodalmi egyesületek

magyar szellemi világát fölrázni és céltudatos munkafolyamatokba sodorni. A megbeszélések abból indultak ki, hogy a szlovenszkói magyar szellemi életnek számtalan hiányossága van, mely a szellemi emberek elkallódásával, a legjobb szellemi értékek sutba kerülésével, az erők általános elfulladásával, a közélet szellemi elszegényedésével jár együtt... Hála Masaryk elnök mély belátásának és nagylelkű adományának: Szlo- venszkó magyarságának van egy akadémiai jellegű szellemi intézménye. Ezenfelül is okvetlenül szüksége van azonban egy nem akadémiai jellegű szellemi társaságra, mely a nem alkotó, de egészséges szellemi érdeklődésű embereket közös munkában egyesíti az alkotó személyiségekkel. Vagyis közös munkafrontra állítja a kétfajta intellektust: az írót és az olvasót, a képfestőt és képvásárlót, a zeneszerzőt és a zeneélvezőt, a tudományos kutatót és a tudomány eredményeinek fölvevőjét... A legelsőnek megoldandó feladatok egyike tehát a szellemi élet demokratizálódása lesz.”2

A hírverő cikk az új egyesület ideológiai alapját a szabad gondolat szolgálatában és védelmében jelölte meg, és — a „népfront” és „antifasiszta” szavak használata nélkül is — érthetően, határozottan fogalmazta meg a népfrontos, egységfrontos célt s jelleget: „önmagától adódik a nagy veszély idején a közös munkavonal: a világszerte megtámadott szellemi szabadság, az évszázadok keserű harcaiból és mártíromságából győztesen kihozott szabad gondolat. Úgy látszik, sikerülni fog az összes egészséges haladó irányzatú szellemi erőket a szabad gondolat munkafrontjára állítani úgy, hogy ez senki számára ne jelentse a maga külön világnézeti álláspontjának föladását. Ezek az álláspontok nem kell, hogy egymásban föloldódjanak, elég ha egymás mellé sorakozva együtt hatnak a közös munkába. Ezt az összefogást a régóta keresett és önmagát annyi idő óta sürgető új magyar szintézisnek kell nevezni... Ha sikerül a szellemi élet demokratizálódását a kívánatos mértékben végrehajtani, az új társaság az összmagyar szellemi terület egyetlen tömegszervezete lesz.”

A cikkből az is világosan kitűnik, hogy a haladó és a fasizmussal nem egyezkedő konzervatív kulturális szervezetek közös kongresszusának tervét kisebbségi viszonylatban először a Barta Lajos által kezdeményezett Magyar Szellemi Társaság vetette fel: „Az alapítók szükségesnek látják, hogy már a tavaszra, talán húsvétra a gondolatok közvetlen kicserélése, az erők egymáson való élesztése, az új szlovenszkói magyar kultúrtudat elmélyítése végett összehívják a haladó irányok szlovenszkói magyar szellemi kongresszusát.” Az egységfrontos kongresszus közeli (húsvéti) terve egy olyan újságcikkben is felvetődik, amely nem sokkal a Társaság megalakulása után látott napvilágot (Barta Lajos: Megkezdi munkáját a Magyar Szellemi Társaság. Magyar Újság, 1935.

II. 24.)3

Az új egyesület előkészítésére, formálódására a kommunista sajtó is felfigyelt. A Munkásban pozitívan üdvözölték a kezdeményezést, és a népfrontos program elé nagy várakozással tekintettek: „Magyar Szellemi Társaság néven Pozsonyban széles körű mozgalom indul, mely nemcsak a kultúra alkotóit, írókat, művészeket, szakembereket igyekszik egységfrontba felsorakoztatni a reakció, a fasizmus ellen, de a dolgozók széles rétegeit is tömörülésre és harcra szólítja fel a szabad gondolat védelmére a fasizmussal szemben. Ez a kultúrmozgalom, melyben egymás mellett látunk haladó polgárokat, szociáldemokratákat és kommunistákat közös akcióban a fasizmus ellen, régóta esedékes Szlovenszkón és Kárpátalján, ahol csehszlovák soviniszták és magyar reakciósok egyaránt elfojtják a magyar kultúrát és gondolatszabadságot. ___Amikor a mozgalmat a forradalmi sajtó nevében üdvözöljük, nem rejtjük véka alá azt a nyílt követelésünket, hogy tetteiben mutassa ki antifasiszta voltát.” (Munkás, 1935. I. 20.).

A Magyar Szellemi Társaság alakuló közgyűlése, melyet Gwerk Ödön festőművész vezetett, 1935. február 10-én a pozsonyi Kereskedelmi Grémium kistermében zajlott le. Az alapító tagok száma száz körül mozgott,4 s a megválasztott vezetőség a következőkből állt: ideiglenes elnök: Pór Bertalan festőművész, alelnökök: Győry Dezső és Gelei Károly, jegyzőkönyvvezető: Balázs András, pénztárnok: Jelen Mihály, a választmány tagjai: Balogh Edgár, Gwerk Ödön, Ilku Pál, Jócsik Lajos, Kaczér Illés, Neufeld Béla, Peéry Rezső, Reichental Ferenc, Szántó Hugó. A közgyűlést vezető Gwerk bejelentette, hogy a kezdeményező Barta Lajost a csehszlovák állampolgárság hiánya miatt nem lehetett elnöknek javasolni és választani, de a vezetőség kérni fogja, hogy elnöki hatáskörrel a Társaság igazgatója lehessen.

Az alakuló közgyűlésen több előadás hangzott el.5 Barta Lajos a csehszlovákiai ma