Irodalmi Szemle, 1981
1981/10 - Soóky László: D. I. visszaszól (vers)
ismerem valahonnan annyi bizonyos jönnek a halottak nagyapám a hangadó e nagy némaságban lábánál fekszik a vezérbika kérődzik és káromkodik bal szarván a Hold jobb szarván a Nap homlokán barna csillag jönnek a halottak és körülállnak bekerítenek fejfakerítéssel rikkantgatnak járják a táncot és múlatnak előcsalják a kutyákat foguk között rínak a megszületetlenek mennek a halottak parádés rendben defilíroznak táltosom remeg a fejem alatt mennék már én is nem jön értem a felmentő lepkecsapat sárkánymadaram örök késésben táltosom tört lábbal bukdácsol s újabb gond távirati hír: megszületett a hetedik keresztlányom III. D. I. végül is elindult megtalálta az első világot s az első keresztet meztelen futott át a hómezőkön át a befagyott folyókon mígnem fölért az égbe és Istentől huszonegyen elnyerte a fél mindenséget a másik felét benépesítette gyerekekkel így bolyongott D. I. szívében furkósbottal vállán kitömött maszatos angyallal bolyongott és góbé dalokat fütyölgetett púpos hátán a fél mindenség előtte a szarvas állat fakereszten didergő
