Irodalmi Szemle, 1981
1981/10 - Duba Gyula: Örvénylő idő IV. (regényrészlet)
4 Tanuljon, Nagybenel Péter emlékezetében nem akarnak halványodni a körzeti tanfelügyelő szavai. Szerezzen magasabb képesítést, mert a követelmények fokozódnak, mondta még a tan- felügyelő. Péter megkérdezte, milyen képesítésre gondol. Végezze el a főiskolát. Nincs érettségim, ellenkezett. Megszerezheti, míg a főiskolára kerül. Elintézzük, hogy felvegyék az egyetemre, és az első szemeszter vizsgáival együtt az érettségit is megszerzi. Egyszerűnek látszik, mondta akkor Péter ... Azóta gondolkodik. Vonzza a tanulás lehetősége, de tisztában van vele, hogy szerény a tudása. A tankönyvekben matematikapéldákkal kerül szembe, nézi a számokat, összefüggéseik logikáját keresi, s közben féregnek érzi magát, amely pókhálóba hullva fetreng, s többé már nem szabadul. így tartják őt fogva korlátozott ismeretei, néha pedig úgy érzi, hogy sima, magas acélfalak veszik körül, melyektől nem juthat tovább. Újságokat és folyóiratokat olvas, a képzelete kitágul, és fogékonnyá válik minden új ismeret iránt, s közben érzi, hogy csak a felületet képes meghódítani. A lényeget nem ismerheti meg, mert ahhoz az kellene, hogy a világ dolgai mögött lássa a történelmi és társadalmi hátteret, a technikai csodák hátterén a természeti törvényeket, melyek mozgásukat és működésüket lehetővé teszik. Atombombáról olvasott, de nem tudja elképzelni pusztító erejének méreteit. Repülőgépeket látott, de nem ismerte röpülésük elvét. Középiskolai tankönyveket vásárolt, és megkereste a törvényt, de nem sikerült a számok értelmének a mélyére hatolnia. Bolond vagyok, mondta magában, eleget tudok ahhoz, hogy tanító legyek! Nézd a traktoristákat, figyeld Kismisit, nem gondolkodnak, miért megy a traktor, nem törik eszelősen a fejüket a robbanógázok hőtani törvényein, hanem a gépre ülnek, s az engedelmeskedik nekik. Mit akarsz tudni, ostoba? Nagybene Péter életének legnehezebb problémájához ért. Véglegesen el kellett szakadnia mindentől, ami addigi életét jelentette. De ő még nem tudta ezt, csak az alaktalan nyomást érezte, amely ránehezedett. S mintha magában hordozta volna ezt a súlyt. Állandó hiányérzete van, kínozza a gondolat, hogy a dolgai nem sikerülnek. Ogy érzi, ő érti az embereket, de azok nem értik őt, ezért idegenkedve bánnak vele. Még a barátai is megváltoztak irányában. Bakai Jóska és Harangozó Árpi már ritkán hívják hajnali lesre vagy a borpincébe. A nőügyeikből alig tud, néha hall róluk asszonyokkal vagy mulatós kedvű lányokkal kapcsolatban, de a régi bizalom elmúlt. Ez az állapot akkor kezdődött, amikor Bakai Jóska megemlítette, hogy egy fiatalasszonyhoz jár, s ő — Péter — is elmehetne hozzá, az asszony szívesen látná. Megmondta a nevét, s elsorolta a molett fiatal nő előnyeit, Péter pedig .azt felelte, hogy nem tetszik neki az asszony. — Válogatós vagy, bátyus, mint egy menyasszony — nevetett csúfolódva a másik. — Finom nőt szeretnél magadnak, úrinőt, ugye? Igaz, igaz, tanító vagy. Hát csak keress imagadnak, bátyuskám, én csak jót akartam... Ember vagyok, nem állat, szeretni akarok! — mondta egyszer részegen magában. . Ült a pincében a fejőszéken, és ivott. Beszélt magában, nézte a petróleummécses lobogó lángját. Lopót tartott a kezében, és időnként sustorgó sugarat engedett a poharába. Akkor már sokat ivott! — Berúgtál egyedül? — Lejött apja a pincébe, hogy bort visz a vacsorához, és meg- .döbbenve nézte őt. Ittas, dadogva beszél, és támolyog. — Magadban iszol? így isznak a részegesek, akik már nem lehetnek meg alkohol nélkül. Akik elzüllenek. Mi bajod? Makacs dühöt érzett apja iránt. Miért kérdez? Nem érti őt. Mit magyarázkodjon? Ogy él, ahogy akar. De miért is, miért...? Nagybene felette állt, kissé meghajolva a pince homokkő boltíve alatt, és válaszra várt. S a fiúnak az ital feloldotta a gátlásait, >és őszinte tudott lenni apjához. Azelőtt sosem volt egészen őszinte, bár nem hazudott. Képtelen lett volna hazudni neki, de nem mondott el mindent, csak amit kérdeztek tőle. Senkihez sem tudott egészen őszinte lenni, a szüleihez sem. Valami, talán a túlságos szeméremérzés megakadályozta abban, hogy kitárulkozzon mások előtt. Különösen vérzéseivel kapcsolatosan tette zárkózottá az eredendő paraszti szemérem, amely józan tönmérséklettel emelkedik az érzésvilág fölé. De akkor őszinte próbált lenni.
