Irodalmi Szemle, 1981
1981/10 - Duba Gyula: Örvénylő idő IV. (regényrészlet)
ÖRVÉNYLŐ IDŐ IV. A járási vezető tudta, hogy most neki kell kezdeményeznie a folytatást. Intett Vašeknak, s az felállt, és beszélni kezdett. — Nem nyugszik az osztályellenség... — így kezdte beszédét. Mély hangon, ridegen beszélt. A szocializmus ellenségei még szervezkednek, nagyrészt ők okozzák a nehézségeket. Szabotálnak, és lopják a közös tulajdont. Az embereket rábeszélik, hogy ímmel- ámmal dolgozzanak, és nehezítsék a vezetőség munkáját. Többször hallott közhelyeket mondott Vašek a szocializmus ellenségeiről, s mindez a mondanivalója munkája tapasztalataiból következett. Az irányító bűnbakot keresett a gazdasági sikertelenségekért, és országos méretekben erősítette az osztályharcot. Beszédét azzal fejezte be Vašek, hogy a járásiak most csak megfigyelők a gyűlésen, mert azt akarják, hogy a tagság szeme felnyíljon, és maga intézze a belső ügyeit. S átadta a szót Jeremiás Andrinak. Nem véletlen, hogy színpadon ülnek, mondta magában a tanító, úgy adják egymásnak a szót, mintha színházat játszanának, de olyan színházat, amelyben valóban megtörténnek az események, a könnyek igazak, és a félelem nem tettetett. Apjára nézett, majd Atyára. Rokonai egymásnak, ők a színjáték legtragikusabb szereplői, mert magányuk lehetetlenné teszi, hogy belső vívódásukban segítségükre legyen valaki. Mit érzett az apja, amikor Vašek az osztályellenességről beszélt? Mit gondolt Atya? Szeretett volna az emberek leikébe látni. Ügy érezte, kívülről nézi a többieket, és figyeli szavaik és tetteik között azokat az okokat és összefüggéseket, melyeket más nem láthat, s amelyek arra utalnak, hogy mit miért mondanak és tesznek az emberek. A legerősebb indítékok a volt komisszártól és Vašektól indulnak, amit ők el akarnak mozdítani, az elmozdul a helyéről, akaratukra a dolgok felborulnak, és új rendbe igazodnak. Konárek Juró az események motorja, csak be kell indítani és szabályozni kell. Szorgalmasan és lelkesen dolgozik. Jeremiás Andri tárgy, vele rendelkezni kell. Kis Mihály hasonló Konárekhez, de más érzések és gondolatok hajtják. Nem tudott szabadulni a képtől, hogy nagy, nyitott színházban van, és az előadást percről percre a jelenben írják láthatatlan kezek. Ezek a kezek néha drámát írnak, a következő pillanatban talán már tragédiát, de az is lehet, hogy bohózatot vagy tragikomédiát. Jeremiás Andri sápadtan szólt, önmaga leváltásáról kellett beszélnie. De engedelmes volt, bízott benne, hogy a vezetőségben marad. Már megismerte a vezető beosztás varázsát, és ragaszkodott hozzá. Naponta két munkaegységet jelent a számára, s ezt akkor is írják, ha nincs tennivaló. Munkája csak annyi, hogy beszélnie kell. Jeremiás Andrinak része volt a nagy népi élményben, melyet az új társadalom juttatott azoknak, akik vezető tisztségbe jutottak. Ennek az élménynek a lényege, hogy a munkához és engedelmességhez szokott emberi természet váratlanul megszabadul a munka kötelességétől, és hozzá hasonlókat irányít, akik engedelmeskednek szavainak. Oj embertípus születik, mondta magában a tanító, a népi vezető típusa, s ki tudja, hová jut el fejlődése során? A teremben vita kezdődött, bár kezdetben még csak tétova, tapogatózó beszélgetés. De ahogy elhangzottak az első vélemények, a kimondott szavak úgy hatottak az emberekre, mint az alkohol. Megmozgatták érzékeiket, felgyújtották képzeletüket, és felkorbácsolták igazságérzetüket. Az elhangzott szavak ráébresztették őket közös gondjaikra és panaszaikra. Mind gyakrabban csattantak fel fájó kifakadások, szenvedélyes Duba Gyula
