Irodalmi Szemle, 1981

1981/10 - Cselényi László: Hőskor avagy Az ember teremtése (montázs)

fenntartóra, uralkodóra van szükség. Ezt a szerepet harc révén szerzi meg valamelyik fiatal istenség azáltal, hogy legyőzi az ősi isteneket (Mitológiai ABC).

II.

2/1

És a nagy Ta’ aroa megformázta Havai’i képét Kialakultak a hegyek

a föld méhéből homok fröccsent és elöntötte a síkságot Jobb felé édes víz bal felé meg sós víz áramlott belőllük Ta’ aroa pedig széttekintett az örvénylő vizek fölött s lábát szétvetvén így szólt:

— A bazaltból hegyek emelkedjenek. A szikla pedig a szárazföld és a tenger talpazata legyen.

Aztán szilárddá tette a földet hogy egy morzsája se mozdulhasson többé s e varázsigét mormolta:

— Ó Tuu jer hozzám s légy az egyik mesteremberem.

2/2

Midőn az ég s a föld terveit megalkották a Tigris és az Eufrátes partjait lerakták a gátakat s a csatornákat rajtuk keresztül átvezették így szólt ekkor Enlil az istenekhez:

— Mihez fogtok immár mit teremtetek Annunakik ti hatalmas istenek mihez fogtok immár mit teremtetek?

2/3

És Tuu a nagy mesterember megérkezett.

Ta’ aroa pedig megparancsolta neki:

— Ágyazz meg a homokban az én kis csónakomnak.

És ágyazz meg a homokban az én nagy csónakomnak.

Tuu pedig teljesítette Ta’ aroa parancsát és megágyazott a homokban. Mindenfelé gyökerek nőttek keresztülvergődtek a homokon és megszilárdították a földet. Ta’ aroa pedig oszlopokra égboltot emelt Rumia-héjból kialakította az Atea nevű teret. S az ég hála az oszlopoknak kibontakozott és növekedni kezdett.

2/4

A mítosz — ahogyan a vadak közösségében, tehát primitív formájában létezik — nemcsak elmondott történet, hanem átélt valóság.

A mítosznak nélkülözhetetlen funkciója van a primitív kultúrában: kifejezi, megerősíti és kodifikálja a hitet, biztosítja és kikényszeríti az erkölcsöt, szavatolja a rítusok hatékonyságát, és gyakorlati szabályokat ír elő az emberi magatartásra — írja Malinowski — így a mítosz életbevágó alkotórésze az emberi civilizációnak; nem henye történet, hanem erőteljesen ható aktív erő; nem intellektuális magyarázat avagy művészi képzelődés, hanem a primitív hitnek és erkölcsi tanításnak pragmatikus alapokmánya. A mítosz a fajta ábrándozása. Tartalmazza a leendő epika, regény és tragédia csíráit.