Irodalmi Szemle, 1981

1981/9 - FIGYELŐ - Varga Erzsébet: Macskaváros krónikája

telező az óralátogatás? így aztán újabb, gyökeres reformot hajtottunk végre, ennek eredményeként mindenki, aki az első nap elmegy az iskolába, máris egyetemet vég­zett embernek tekintendő.” Nem áll külön­bül a többi kulturális intézmény sem; Macskaország tudósai és politikusai kivé­tel nélkül önzők és ostobák, az idősebbe­ket csupán egy bizonyos női testrész ér­dekli, a fiatalabbak meg „úgy beszélnek, hogy különféle külföldi neveket összekap­csolnak, amit sem ők, sem mások nem értenek. Csak úgy, a szórakozás kedvéért csinálják. Akik így tudnak beszélni, azok az új típusú tudósok”. A múzeumok mű­kincseit elkótyavetyélik, kiárusítják, de hát „A régiségek szempontjából nem ok­vetlen szerencsétlenség, ha eladogatják őket külföldre. Még mindig jobb, ha kül­földön megőrzik őket, mintha otthon a macskaemberek maguk pusztítanák el, hi­szen a lopás, rablás megszokott dolog ná­luk”. A könyvtár ugyancsak üres, a macs­kaemberek már könyveiket is sorra elado­gatták. S mivel nemcsak a kultúrában, ha­nem a politikában is a teljes nemtörődöm­ség uralkodik, már nem is csodálkozunk rajta, hogy midőn az országot külföldi csa­patok támadják meg, a macskahadsereg megfutamodik, szétzüllik, az ország az el­lenség kezére kerül, az ellenség pedig Macskaország egész lakosságát könyörte­lenül lemészárolja. Galla Endre a könyv utószavában meggyőzően bizonyítja — amit már eddig is sejthettünk —, hogy Lao Sö Macskaországa tulajdonképpen nem más, mint Kína, hogy Macskaország „múltjában és jelenében a tegnapi és tegnapelőtti Kína állapotai tükröződnek, s hogy a macska­emberek tulajdonságaiban a kínai nemzeti karakter negatív vonásait igyekszik meg­ragadni az író. A Kínával való párhuzamra tárgyi és fogalmi korrelációk egész sora emlékeztet: a macskaemberek nyelve és nehézkes írása (tornyokra és pagodákra emlékeztető bonyolult írásjeleket használ­nak); nemzeti eledele, a mákonylevél (amelynek hatása az ópiuméra emlékez­tet); a patriarkális-despotikus családi és társadalmi kapcsolatok (zsarnoki apaura­lom, női alárendeltség és kiszolgáltatott­ság, többnejűség stb.) vagy a Macskaor­szágban élő külföldiek helyzetének, a kon­cessziós területek szerepének rajza mind Kínát idézi föl — s végül az agresszív és könyörtelen ellenségben sem nehéz felis­merni a japánokat.” Mivel az író a macskacivilizáció romlá­sának okait kizárólag az egyes macska­emberekben, a macskaegyének butaságá­ban, gerinctelenségében keresi, a problé­mák megoldásának és Macskaország meg­mentésének eszközét is a nevelés, a nép­művelés, a közoktatás rendszerének meg- jobbításában látja. Lao Sö ennek követ­keztében nem ismeri (nem ismerheti) fel a népi forradalom lehetőségét és távlatait, hiszen szerinte a köznép is ugyanolyan macskaindividuumokból áll, mint a nagy- birtokosok, a léha hivatalnokok, a nemtö­rődöm politikusok és tudósok közössége, a macskaindividuumok pedig „nevelteté­sük” következtében buták és jellemtele- nek. A szerző tehát csak a diagnózist ál­lapítja meg művében, a társadalmi bajokra orvosságot nem talál, s szilárd eszmei alapállás hiányában nem is találhat. Macs­kaország számára Lao Sö szerint nem ma­rad más hátra, mint a pusztulás. „Az író kiúttalansága, kétségbeesése, eszmei pozí­ciójának bizonytalansága ... — Idézzük is­mét Galla Endrét — bizonyos művészi következményekkel is jár, s ez szatírájá­nak eredendő fogyatékosságaiban mutat­kozik meg. Mindenekelőtt és főleg abban, hogy az író leleplező kritikája mögül ugyanúgy, mint a tradicionális kínai iro­dalom legtöbb szatirikusánál, hiányzik az előremutató pozitív eszmény”. Lao Sö szatírája azonban eszmei és művészi fo­gyatékosságai ellenére is érdekes, szóra­koztató, olvasmányos és bennünket, közép­európai embereket is gondolkodásra kész­tető regény, amely — az abszurdumig fo­kozva a húszas-harmincas évek kínai va­lóságának ésszerűtlen jelenségeit — a ma­ga szatirikusán túlzó formájában is hiteles képet nyújt az idegenmajmoló, muzeális értékeit elkótyavetyélő, közoktatási rend­szerét lezüllesztő korabeli Kínáról. Minde­nekelőtt ezért ajánlhatjuk olvasóink fi­gyelmébe. (Európa, 1981) Varga Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents