Irodalmi Szemle, 1981
1981/9 - FIGYELŐ - Varga Erzsébet: Macskaváros krónikája
IFUCgFSTglL© Macskaváros krónikája Sajnos, nem ismerem annyira a kínai irodalmat, hogy meg tudnám ítélni, milyen helyet foglal el Lao Sö — a közelmúltban magyarul is megjelent — szatirikus regénye a huszadik századi kínai irodalom kontextusában. Az azonban bizonyára nem véletlen, hogy az 1932-ben írt Macskaváros krónikája a hatvanas évek végétől — igaz, csak Kína határain kívül — reneszánszát éli, több fordításban is megjelent, s mint a magyar kiadás fordítója és utószóírója, Galla Endre megjegyzi, „méltatói »a modern kínai irodalom történetének egyik legjobb szatírájaként® értékelték”. Persze, a csaknem ötven évvel ezelőtt született társadalmi szatíra újjáéledésében és kedvező fogadtatásában bizonyára az író, Lao Sö (1899—1966) személyes sorsa, sorsának életművet-hitelesítő beteljesedése is közrejátszik. Mint a Macskaváros krónikája fordítójától megtudjuk, Lao Sö (Csing csun), a „pekingi születésű, elszegényedett mandzsu családból származó író eredetileg tanítónak készült, majd 1924-ben Angliába került, ott kezdett írni. Első, önéletrajzi fogantatású, illetve angliai élményeit feldolgozó regényeit hazatérése (1930) után újabbak követték, 1937-ben jelent meg híres riksásregénye, A tigriskisasszony meg a férje, (...) a harmincas-negyvenes években több elbeszéléskötete látott napvilágot, ezekben is regényeihez hasonlóan a kínai népélet, különösen a pekingi kisemberek világának kitűnő ismerőjeként s realista szemléletű, ízes nyelvű krónikásaként mutatkozott be. A japán-kínai háború időszakában (1937—1945) érdeklődése a színház felé fordult, s színpadi művek egész sorával szolgálta a jó értelemben vett hazafias propaganda céljait. 1949, a Kínai Népköztársaság megalakulása után különböző közéleti funkciói mellett továbbra is aktív alkotói — főleg színműírói — tevékenységet folytatott. 1966 őszén a »kulturális forradalom« során a személyét ért megaláztatások öngyilkosságba kergették.” De nézzük csak meg közelebbről, miről is szól most kezünkbe került regénye, a Macskaváros krónikájal Egy kínai űrutas több mint kéthetes repülés után megérkezik a Marsra, a leszálláskor azonban a repülőgép összetörik, a pilóta — a történetet elbeszélő regényhős gyerekkori barátja és iskolatársa — pedig meghal, a visszaútról tehát egyelőre szó sem lehet; hamarosan kiderül, hogy hősünk a Mars legrégibb, legősibb kultúrájú országába, Macskaországba került, az ősi — több mint húszezer éves — civilizáció azonban már jó ideje halódik, a pusztulás szélén áll. A macskaemberek fő tápláléka a mákonylevél, amely a szellemet ugyan felfrissíti, a végtagokat azonban elnehezíti, így hát az egész ország lustálkodik. Az iskolákban nem folyik oktatás: mint a regényhős macskaemberbarátja, Kis Skorpió megmagyarázza, „Az új képzési rendszer bevezetése idején még a mi iskoláink is különböző fokozatokra oszlottak, a diákoknak lépésről lépésre, vizsgáról vizsgára kellett haladniok, csak azután végezhettek. A kétszáz év reformjai és fejlesztései során azonban lassan megszüntették a vizsgákat. Ha elérkezett az ideje, minden diák végzettnek számított, tekintet nélkül arra, hogy látogatta-e az órákat vagy sem. Az elemi iskolai és az egyetemi végzettség minősége között persze azért maradt valami különbség. De ki elégedett volna meg csupán az elemi iskolai végzettséggel, ha egyszer sem az elemiben, sem az egyetemen nem volt kö
