Irodalmi Szemle, 1981

1981/9 - FÓRUM - Cselényi László: Radar III.

a tragédia elé Írott kommentárja szerint „A találkozás történelmileg egészen konkréten két ember viszonyának lehetséges variációiból áll... Mária, a Farkas Mihály-Péter Gábor-féle intézmények lakója volt többször is, a Fiatalember pedig, aki hallani jött a történetet, hogy történéssé váljon benne (ez egyben életfeltétele, felnőttségének utolsó, egyetlen lehetősége, megszületésének kicsinyített, tömörített aktusa), annak a férfinak a fia, akivel Máriának emésztő szerelme adatott, aki azonban ugyanabban a börtönben ügyészként tevékenykedett, mikor Máriát másodszor bevitték. A nő szabadulása után a férfi lelkiismerete felébredt, és szerelmese szeme láttára, egykori találkozásaik színhelyén, a platánok alatt, főbe lőtte magát”.

Tehát: ugyanaz a terhes örökség. S ahogy a Cseréptörés világának a Mellékszereplők hősei a „folytatása”, úgy a Nádas Péter ötvenes évekbeli gyerekhősei is viselik traumaként a hajdani „élményt”.

„Igen. Most már tudom, hogy nem fogok kiugrani az ablakon, de értsd meg, érzem, hogy közeleg egy hosszú vonal, amit látok, s amelyen át kell mennem, vagy valami. Nem akarom, de mintha mindig működne egy ellentétes akarat, ami bennem van és ami ki akar ugrani velem. Most már tudom, érzem, hogy itt vagyok, itt vagyok veled; talán elmúlik, de eddig nem tudtam pontosan, hogy mi történt, illetve, ami történik, az megtörtént-e, érted? ...”

Ez a részlet Nádas Leírás című kötetének Szerelem című hosszabb elbeszéléséből (kisregényéből?) való. Ez a Szerelem egy kábítószeres kísérlet szuggesztív „leírása”. A magyar irodalomban aligha van párja, de párját ritkítja, gyanítom, a világirodalomban is. No nem azért, mintha eme divatos műveletnek nem lenne elég gazdag leírása a mai, főként nyugati irodalmakban, hanem azért, mert Nádas tudatos kísérletet Ír le tudatosan. Ugyanolyan „élveboncolását” írja itt le a kábítószeres szerelemnek, mint az Élveboncolás című elbeszélésben egy másfajta „kísérletnek”.

„A modell a paraván mögé vonul. Kilép a szoknyájából, átbújik a blúzán, leveti melltartóját, lehúzza bugyiját. Kijön . ..”

A helyzet ismerős, számtalanszor megírták már. Nem így szerzőnk:

„Engem az a néhány pillanat izgat. A senki földje a felöltözöttség és a meztelenség pózai között. A már nem és a még nem — a között. A történelem vibráló holtpontjai. Csak a póztalanság ritka pillanatai szolgáltatnak némi bizonyosságot az egyetemes bizonytalanságban. Talán”.

Aligha találhatott volna az író találóbb, pontosabb, kifejezőbb címet könyvének, mint a Leírás. A kötet valamennyi írása valóban szinte hátborzongatóan pontos leírása egy- ,egy adott témának, Élveboncolásnak, kábítószeres Szerelemnek, Családi képnek, lila alkonyaiban, Szürkének, Fehérnek, s a kötetzáró egy flekkes etűdnek, az íľŕnak: „Ha valaki befordul egy téli éjjel a Rákóczi útról a Klauzál utcába, és nem találkozik senkivel, megáll és meg... akkor biztos lehet benne, hogy körülbelül nyolc perc múlva a Zeneakadémia sötét épületével szemben a Kertész utca és a Majakovszkij utca kereszteződéséhez ér”.

Cselényi László