Irodalmi Szemle, 1981

1981/9 - Koncsol László: Egy költői nyelv átváltozásai

fájdalomoldás stb.). Ezzel szemben az olt ige ebben az összefüggésben csak az összetétel előtagjára, a különben is hangsúlytalan tűz jelzőre vonatkozik.

Ezeket az alkalmi összetételeket a fiatal Cselényi érzelmi és indulati energiái hozták létre, egyéb kompozitumokkal együtt, de a fölsorolt esetekben az értelem ellenőrző munkája nélkül. A túlzó, de még elfogadható rohadttá-nyűtt az eke szarva kijelentés a szabályosabb korhad igét cserélte föl a durvább és népnyelvi, egyébként nem is annyira a száraz faanyagok, hanem a zöldség és a gyümölcs vegyi bomlását kifejező rohad szinonimára. A gondja-vágya mellérendelő kompozitum a már állandósult „gondja- baja” szóösszetételt dinamizálja azzal, hogy az alkalmi változat utótagja, a vágy főnév derűsebb elemet hoz az összetételbe, s így előre mutat. Az „ezüst gyolcsok pókszövése” kifejezésben az összetétel a pókhálója alárendelő kompozitumot újítja meg, az „indulj tavasz-kedvvel csatára” fölszólítás összetett szava pedig az előtag toldaléktalanságával kelt figyelmet. Közönségesen tavaszi kedvet mondanánk, ily módon nem magáról a tavaszról, hanem a mi kikeleti jókedvünkről, tehát származtatott jelenségről, okozatról beszélnénk. Cselényi a melléknévképző elhagyásával mást mond; ő közvetlenül a természet tavaszi átalakulásáról, a tavasz télromboló és életadó munkájáról beszél. Érdekes még a „betegség-győző mártír” kifejezés jelöletlen tárgyas összetétele. Utótagját, az igekötő nélküli győző jelen idejű melléknévi igenevet az Értelmező Szótár ritka, irodalmi, választékos és költői szónak tartja, mely egyaránt kifejezi a valamin győztes, valamit legyőző embert vagy egyéb erőt, illetve a hántást, bajt elviselő, kibíró valakit vagy valamit. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben mindkét értelmezésnek helye van, bár talán nagyobb súllyal esik latba a szó utóbbi jelentése, vagyis az, hogy a hős apja győzte erővel és türelemmel a bajokat.

A Rapszódia a bodrogközi szélről, mely négy-öt évvel a Számadás után keletkezett, más karakterű vers, mint elődje volt. Nem ars poetica már, nem program, hanem — bizton nevezhetjük így — költészetté transzformáit szociográfia, tehát költői jelentés a társadalom, azon belül is főleg a csehszlovákiai magyar társadalom állapotáról. A Számadás indítékai között az iskola és az érzelmi-indulati (romantikus) ihlet kapott meghatározó szerepet, míg itt, a Rapszódiában a közvetlen társadalmi tapasztalat, Cselényi több éves újságírói és riporteri tapasztalatainak összessége lényegült át költészetté.

RAPSZÓDIA A BODROGKÖZI SZÉLRŐL

A szél a bodrogközi szél már hetek óta fúj a szél már hosszú hetek óta tart e vad eladólány-szeszély süvít az utcán felszedi a háztetőt viszi a port lányok szoknyáját lengeti s húzza a talpalávalót Mert olyan a szél mint a lány különc nem tudja mit akar egyik percben még süt a nap másikban itt a zivatar pedig nyár volna június mégis tombol vadul a szél s ha néha-néha elcsitul itt a fagy egy újabb veszély amit ki tudja mily okok zúdítottak ránk mily erők ki tudja milyen bánatok teszik szeszélyessé a nőt Hidrogénbomba föld alatt próbált új gyilkolószerek légköri zavar megszakadt

tudományos kísérletek Mit ér vele az egyszerű paraszt ha meg is okolod hogy miért van a szél a fagy felsorolsz ezer indokot mit ér vele azt nézi csak hogy térdig sem ér a vetés szőlő cseresznye mind kifagy gabona búza odavész Papolhatsz neki hogy sebaj lesz minden hús is búza is nem hiszi már érzi a baj nem az hogy nem lesz búzaliszt nem hiszi már tudja a baj mélyebben rejlik valahol s nem lesz olcsóbb se tej se vaj attól hogy agitálsz papolsz neki napestig csak legyint nem hiszi már csak azt amit saját szemével megtekint saját kezével megtapint Mert tudja jól hogy nem könnyű az életünk hogy nagy a tét