Irodalmi Szemle, 1981
1981/9 - Duba Gyula: Örvénylő idő III.
godttá és keménnyé tette vonásait, mindannyian látták rajta, hogy elszánt és határozott. Zömökén ült az asztal mellett, és megtestesítette azt az erőt, amely az élet ösztönös folyása ellenében határozott medret szab az emberi tetteknek. Egy út van a számunkra, vallotta, ez, amelyen haladunk! Hivatásos vezető volt, egzisztenciája és jövője a feladataihoz költötték. De tudta, hogy még sokáig kell dolgoznia, amíg a hitéből valóság lesz. Konárek Juró Atyára gondolt, és azt mondta: — Legyen az elnök Kis Mihály. — Magyar elnök? — Jeremiás Andri nem folytatta, elsápadt, mintha belső indulat kergette volna ki arcából a vért. Felhorkanása arról árulkodott, hogy az emberekben olyan ellentétek élnek, amelyeket nem tagadhatnak le, mert ösztöneikben hordozzák azokat, s az ellentétek elemien feltörnek belőlük, ha valami okot szolgáltat rá. Jeremiás Andri mindenki előtt elárulta magát, hiába maradt nyugodtan a következő pillanatokban. Tudták, hogy Kis Mihályra szavaz majd ő is, és jó képet vág a megválasztásához, noha a bensőjében lázad ellene. — Kis Mihály? — A járási vezető körülnézett, sorra jártatta tekintetét az embereken, majd a fekete nyomozóra pillantott. De éppen csak ránézett, s máris elkapta róla a tekintetét, mert látta, hogy az alig észrevehetően bólintott. A biztonsági szerveknek nincs kifogásuk Kis Mihály ellen. — Össze kell hívni a taggyűlést — mondta akkor. — Ök döntsenek, a tagság. Nemsokára Jocóka az alvég felé indult. Nyakában dob lógott, a mellén ferdén keresztben átvetett dobszíj, két fülébe dugva két dobverő. Ingujjban, sötét nadrágban és félcipőben volt Jocó. Egész nap így öltözött, gondosan. Haját minden órában megnedvesítette, és simán hátrafésülte. Vékony szálú, barna haja csillogva tapadt kerek fejére, mintha folyékony csokoládéval öntötték volna le a koponyáját. Izzadt a melegben, arca pirosán fénylett. Határozott léptekkel megy az alvég felé, küldetésének tudatában szinte döngnek a léptei. Az utcán emberekkel találkozik, a házak elől is nézik, s ő odakiált. — Összehívom a taggyűlést. A másik ház elé azt kiáltja: — Itt van a komisszár is. A kocsma előtt Berec Jónással találkozik, titokzatoskodva mondja neki: — Új elnök lesz, tudom is, hogy ki, de nem mondhatom meg. Titok, de én már tudom. Ott vótam, amikor eldöntötték ... — Megy tovább, nem árulja el a titkot. — Edd meg a titkodat, féleszű! — mondja neki gorombán Berec Jónás. Jocónak állomásai vannak az utcán, mindig lentről kezdi a hirdetést, és nyolc helyen dobol. Szétvetett lábbal megáll a kövesút közepén, mint egy akadály, mert a dobolás idejére leáll az utcai forgalom. Kihúzza bőrlyukaikból az ütőket, és anélkül, hogy körülnézne, ráver a dobra. Közben a dobot nézi, rajta a sárgásfehér bőrt, mely remegve kong és döbög fürge ütései alatt. Jocó kezében boszorkányos táncot járnak a dobverők. így dobol néhány percig leszegett fejjel, anélkül, hogy feltekintene. Majd felnéz, hogy meggyőződjön róla, minden ház előtt állnak-e már? Ha kevés a hallgatója, tovább dobol, de nem viszi túlzásba. Dühös lesz, utolsó indulatos futamot ver a dobra, s mielőtt eltenné a dobverőket, odakiált a legközelebb álló hallgatójának: — Osztán majd ne ríjanak, hogy nem hallották a dobszót! Előszedi zsebéből a papírját, kényelmesen széthajtja, simítgatja. Fénylik a homloka az izzadságtól, mély lélegzetet vesz, és túlfeszített, rekedt hangon felkiált: — Vyhláška! Vedenie jednotného roľníckeho družstva oznamuje členom, že dnes o piatej sa začína mimoriadna členská schôdza v Dome kultúry... — A papír másik oldaláról magyarul olvassa a szöveget. Majd elteszi a papírt, a dobverőkkel háromszor a dobra ver, és odakiált a házak elé: — Máma jól kikajdászom magam . .. Akár egy okoskodó hörcsög, gondolta egyszerre Nagybene Péter, de hát milyen csoda folytán veszik őt komolyan az emberek? Jeremiás Misa, Kismisi és Varga Zsiga a művelődési ház termét készítik elő. Elrendezik a padsorokat, és a falak mellé székeket állítanak. A terem közepén és a színpad felett petróleumlámpák lógnak. A színpadról a színfalak mögött ajtó nyílik az öltözőben, ahonnan ki lehet jutni az udvarra, s ennek az ajtónak a későbbiek során jelentősége lesz.