Irodalmi Szemle, 1981

1981/9 - Duba Gyula: Örvénylő idő III.

godttá és keménnyé tette vonásait, mindannyian látták rajta, hogy elszánt és határo­zott. Zömökén ült az asztal mellett, és megtestesítette azt az erőt, amely az élet ösztö­nös folyása ellenében határozott medret szab az emberi tetteknek. Egy út van a szá­munkra, vallotta, ez, amelyen haladunk! Hivatásos vezető volt, egzisztenciája és jövője a feladataihoz költötték. De tudta, hogy még sokáig kell dolgoznia, amíg a hitéből valóság lesz. Konárek Juró Atyára gondolt, és azt mondta: — Legyen az elnök Kis Mihály. — Magyar elnök? — Jeremiás Andri nem folytatta, elsápadt, mintha belső indulat kergette volna ki arcából a vért. Felhorkanása arról árulkodott, hogy az emberekben olyan ellentétek élnek, amelyeket nem tagadhatnak le, mert ösztöneikben hordozzák azokat, s az ellentétek elemien feltörnek belőlük, ha valami okot szolgáltat rá. Jeremiás Andri mindenki előtt elárulta magát, hiába maradt nyugodtan a következő pillanatok­ban. Tudták, hogy Kis Mihályra szavaz majd ő is, és jó képet vág a megválasztásához, noha a bensőjében lázad ellene. — Kis Mihály? — A járási vezető körülnézett, sorra jártatta tekintetét az embereken, majd a fekete nyomozóra pillantott. De éppen csak ránézett, s máris elkapta róla a tekintetét, mert látta, hogy az alig észrevehetően bólintott. A biztonsági szerveknek nincs kifogásuk Kis Mihály ellen. — Össze kell hívni a taggyűlést — mondta akkor. — Ök döntsenek, a tagság. Nemsokára Jocóka az alvég felé indult. Nyakában dob lógott, a mellén ferdén kereszt­ben átvetett dobszíj, két fülébe dugva két dobverő. Ingujjban, sötét nadrágban és félcipőben volt Jocó. Egész nap így öltözött, gondosan. Haját minden órában megnedve­sítette, és simán hátrafésülte. Vékony szálú, barna haja csillogva tapadt kerek fejére, mintha folyékony csokoládéval öntötték volna le a koponyáját. Izzadt a melegben, arca pirosán fénylett. Határozott léptekkel megy az alvég felé, küldetésének tudatában szinte döngnek a léptei. Az utcán emberekkel találkozik, a házak elől is nézik, s ő oda­kiált. — Összehívom a taggyűlést. A másik ház elé azt kiáltja: — Itt van a komisszár is. A kocsma előtt Berec Jónással találkozik, titokzatoskodva mondja neki: — Új elnök lesz, tudom is, hogy ki, de nem mondhatom meg. Titok, de én már tudom. Ott vótam, amikor eldöntötték ... — Megy tovább, nem árulja el a titkot. — Edd meg a titkodat, féleszű! — mondja neki gorombán Berec Jónás. Jocónak állomásai vannak az utcán, mindig lentről kezdi a hirdetést, és nyolc helyen dobol. Szétvetett lábbal megáll a kövesút közepén, mint egy akadály, mert a dobolás idejére leáll az utcai forgalom. Kihúzza bőrlyukaikból az ütőket, és anélkül, hogy körül­nézne, ráver a dobra. Közben a dobot nézi, rajta a sárgásfehér bőrt, mely remegve kong és döbög fürge ütései alatt. Jocó kezében boszorkányos táncot járnak a dobverők. így dobol néhány percig leszegett fejjel, anélkül, hogy feltekintene. Majd felnéz, hogy meggyőződjön róla, minden ház előtt állnak-e már? Ha kevés a hallgatója, tovább dobol, de nem viszi túlzásba. Dühös lesz, utolsó indulatos futamot ver a dobra, s mielőtt eltenné a dobverőket, odakiált a legközelebb álló hallgatójának: — Osztán majd ne ríjanak, hogy nem hallották a dobszót! Előszedi zsebéből a papírját, kényelmesen széthajtja, simítgatja. Fénylik a homloka az izzadságtól, mély lélegzetet vesz, és túlfeszített, rekedt hangon felkiált: — Vyhláška! Vedenie jednotného roľníckeho družstva oznamuje členom, že dnes o piatej sa začína mimoriadna členská schôdza v Dome kultúry... — A papír másik oldaláról magyarul olvassa a szöveget. Majd elteszi a papírt, a dobverőkkel háromszor a dobra ver, és odakiált a házak elé: — Máma jól kikajdászom magam . .. Akár egy okoskodó hörcsög, gondolta egyszerre Nagybene Péter, de hát milyen csoda folytán veszik őt komolyan az emberek? Jeremiás Misa, Kismisi és Varga Zsiga a művelődési ház termét készítik elő. Elren­dezik a padsorokat, és a falak mellé székeket állítanak. A terem közepén és a színpad felett petróleumlámpák lógnak. A színpadról a színfalak mögött ajtó nyílik az öltözőben, ahonnan ki lehet jutni az udvarra, s ennek az ajtónak a későbbiek során jelentősége lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents