Irodalmi Szemle, 1981
1981/1 - KRITIKA - Alabán Ferenc: „Induló balra”
megteremtésének gondolatát Maks zim Gorki] és Romain Rolland is támogatta. 1921-ben létrejött a PEN Club (első elnöke John Galsworthy), mely a 'későbbiekben egészében véve antifasiszta álláspontra helyezkedett; segítséget nyújtott a hitleristák által elfoglalt országokból emigrált íróknak. Az említett szervezetek megkülönböztetett figyelmet érdemelnek, mert nyilvánvalóan a munkásmozgalom inspirációjára jöttek létre, azzal a céllal, hogy segítsék felnevelni, egyben összefogni a szocialista alkotóerőket és fórumot teremtsenek az irodalmi alkotó munka számára. A kultúra védelmére alakult nemzetközi írószervezettel leginkább a spanyol polgár- háborúról szóló irodalmat lehet kapcsolatba hozni. Az antifasiszta harc történetének ez az 1936—1939 közötti szakasza jelentős nyomot hagyott a világirodalomban (doku- mentáris széppróza, költészet, regény). Hemingway műve (Akiért a harang szól], Neruda kötete (Spanyolország a szívemben), Kolcov Spanyolorszáoi naplója, Brecht Carrar asszony puskái című drámája stb. különböző irodalmi, ill. világnézeti koncepciók visszatükröződésével a humanista forradalmi magatartást jelenítik meg. Mind a közművelődés, mind a forradalmi szocialista művészet történetében jelentős szerepet játszott a proletkult. Elindította azt a folyamatot, amely végső soron a kultúra, a művészet marxista—leninista szintre emeléséhez vezetett. A proletkultperiódus (a marxista tudat kialakulásának kezdeti stádiuma a művészetekben) kísérletei és tanulságai, s azok alkotó módon való felhasználása nélkül a szocialista irodalom legnagyobbjai sem jutottak volna el alkotó művészetük maradéktalan kiteljesedéséhez, korunk világ- irodalmának élvonalába. A magyar irodalom fejlődésében haladó politikai és kulturális tényező volt a Magyar Tanácsköztársaság, melynek irodalmi élete gazdag örökséget hagyott az utókorra. A proletárforradalom első napjaiban megalakult írók Tanácsa (elnök Osvát Ernő), később az írói Direktórium (Lukács György, Balázs Béla, Révész Béla, Kassák Lajos, Komját Aladár) és az írók Szakszervezete által kitűzött célok olyan összefogó erőt jelentettek, amely képes volt az írótársadalmat a forradalmi haladás érdekében mozgósítani. Az akkori viták (a politikai vezetés és az avantgarde írók vitája, a Kun Béla és Kassák Lajos közötti vita) és kísérletek során olyan elvi kérdések (a haladó polgári irodalom és a szocialista forradalom viszonya, a párt és a művészegyéniség kapcsolatának problémája) is felvetődtek, amelyek bizonyos vonatkozásaikban mindmáig időszerűek. Nemzetközi viszonylatban sajátos modellnek tekinthetjük e rövid időszaknak az irodalmi élet megszervezésére irányuló magyar kísérleteit, amely a nemzeti irodalom progresszív ágait és értékeit ötvözte egybe. A szocialista realizmus elméletét csupán az utóbbi években gazdagították olyan teljesebb kutatások, amelyek szervesebben vizsgálják az új módszer, az új művészet mind eszmei-tartalmi, mind esztétikai-formai problémáit. A Voproszi lityeratúri-ban 1972-től, tehát már nyolc éve nemzetközi vita folyik a szocialista realizmusról. Hazánkban 1973 őszén Olomoucban és Besztercebányán tartottak tudományos konferenciát erről a témáról, amelyen külföldi kutatók is részt vettek. A szocialista realizmus elméleti kérdéseivel foglalkozik a kötet zárófejezete is, amely elméleti és elvi következtetéseit az elemzett nemzetközi irodalmi folyamatból vonja le. A tanulmányok kialakulásában, a legkorszerűbb eszközökkel közelítik meg a szocialista realizmus alapvető alkotói módszerét, mely a legkülönbözőbb művészi formák alkalmazását teszi lehetővé. A Szovjet írók Szövetségének I. kongresszusa 1934 szeptember 1-én elfogadott szervezeti szabályzatában fogalmazódik meg a szocialista realizmus lényege. Ez a meghatározás ma már a benne kapcsolódó két irányzat: a realizmus helyesen értelmezett széleskörű értelmezésének és az irodalom közvetlen nevelő funkciója általánosításának, ill. eltúlzásának vizsgálatával kerül mérlegre. A szocializmus térhódítása a realista hagyományok és az avantgarde újítások vitája közben megy végbe, ami arra is utal, hogy az avantgarde-ot illetően a teória a művészi újítás és a forradalmiság gyakorlati összekapcsolódásának kérdésével találta szemben magát. „Egy adott művészet, adott művészi módszer lényegét meghatározó fő kritérium csakis az esztétikai élmény lehet” — jelenti ki Vaszil Kolevszki, ami azonban fejtegetései szerint nem csupán pusztán esztétikai kategória, de kapcsolatban van egy adott társadalom, osztály társadalmi-politikai, etikai és egyéb törvényeivel, normáival. A legújabb
