Irodalmi Szemle, 1981
1981/8 - KRITIKA - Fogarassy László: Galántai József: Az első világháború
GALÄNTAI JÓZSEF: AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ A történelem első, 1914. július 28-án kezdődő világháborúja katonai szinten 1918. november 11-én ért véget, diplomáciai szinten pedig az 1919/1920 évi Párizs környéki békeszerződésekkel, illetve a törők békeszerződésnek 1923-ban újabb szerződéssel való hatálytalanításával. Forrásanyagának és irodalmának feldolgozása valamennyi nemzet történészei számára nagyon igényes feladatot jelentett, amiről a Galántai József által felsorolt angol, francia, német, olasz, orosz és magyar nyelvű kiadványok tanúskodnak. Habár nem méltatja Bánlaky-Breit József, Czékus Zoltán, Julier Ferenc és Pllch Jenő idevágó munkásságát, végeredményben az általuk kitaposott ösvényen indult el. Csakhogy ez az ösvény nehezen áttekinthető terepen vezet, különben nem nézte volna el pl. nagybaconi Nagy Vilmos könyvét a Románia elleni hadjáratról és azt, hogy Rudolf Kiszlingnek sokkal fontosabb művei vannak, mint amelyet megemlített. A szerző már 1964-ben publikálta — ugyancsak a Gondolat Kiadónál — Magyarország az első világháborúban — 1914—1918 című monográfiáját, amely kibővítve második kiadásban is megjelent, továbbá ő írta a Magyarország története VII. kötetének (Akadémiai Kiadó Bp. 1978) az első világháborúról szóló fejezetét. (Bírálatom a Hét 1978/36. számában.) Galántai lényegében 1978-ban sem mondott többet, mint 1964-ben, a román vonatkozásokról pedig ezúttal is elég keveset ír. Mivel a könyv magyar olvasóközönségnek íródott, ezt nyilván érdekelné, hogy mit nyert, illetve nyert volna Magyarország a bukaresti békeszerződés értelmében, hiszen azt igazságtalan békeszerződésnek minősítik. Hát mindössze 3772 négyzetkilométernyi korrektúráról volt szó, 42 faluval, amelyekben 22 915 ember lakott. Hunyad és Háromszék megyéhez csak lakatlan terület csatoltatott. Viszont Ausztria (illetve Bukovina) 1865 négyzetkilométert kapott 107 faluval és 63 925 lakossal. (Győrffy István: Az új magyar föld — Földrajzi Közlemények 46. 1918. 4—5. 177—179). Galántai hibásan ír több nevet, így Boroevié Szvetozár tábornagy nevét Borojevicnek módosítja, Zsilinszkij orosz tábornokét pedig Shilinskínek. Az irodalomban megszokott Pola (Póla) és Rawa Ruska helyett Pulát és Rava Russzkaját ír, a bresztlitovszki és bukaresti békeszerződés határvonalairól nincs térkép, nem tudja, hogy Karlstadtnak (Karlovac) magyar neve is van: Károly város (91. o.). Ferdinánd román trónörökös — a majdani Ferdinánd király — fia nem Károly, hanem II. Károly néven került a román trónra, Victor Weber prédiká- tuma nem von Loebenau, mint a szerző írja, hanem von Webenau. A német császári Külügyi Hivatal feje „külügyi államtitkár” címet viselt, Galántai mégis folyvát német külügyminiszterről ír. És miért használ ilyen szavakat: rezerv, brigád, divízió, szisztematikus, amikor minderre vannak magyar kifejezések: tartalék, dandár, hadosztály, rendszeres! Landstsor- brigád helyett népfölkelő dandárt kellett volna írni, osztrák követ helyett (119. o.) pedig osztrák—magyar követet. Crna Gora helyett megmaradtam volna a magyar irodalomban megszokott és a beszélt nyelvben is használatos Montenegró mellett, mint ahogyan Görögország helyett nem írunk magyar szövegben Hellászt, sem Svédország helyett Sverigét. Fogarassy László
