Irodalmi Szemle, 1981

1981/8 - KRITIKA - Varga Erzsébet: Cudar elégia

jait, vagy pedig a tábornokok világát — „rühelli” a költő, melyiknek szeretne — ha tudna — egyszerűen hátat fordítani. „Mérgesen a falnak fordultam s elaludtam”, jelenti ki a tábornoki repülőgép láttán, azaz ismét közönyt színlel (egy sorral) és közönyt cáfol (a versegésszel)! Érdekes vonása Zs. Nagy Lajos versépítési módszerének, hogy az emberi társadalom derűsebb, békésebb, ünnepnapibb vagy hétköznapibb, de mindenképpen hadvezérektől- tábornokoktől-fegyverektől mentes oldalát a mitológiai (elsősorban a bibliai] arzenál felhasználásával ábrázolja, mintha ezáltal is érzékeltetni akarná, hogy bár­mennyire is reális és fenyegető az atombomba-konstruktőrök meg a neutron­bomba-gyárosok, a fegyverek világa — a társadalomnak ez a békésebb ol­dala az öröik, az emberi történelem kezdeteitől fogva mindig megújuló. Zs. Nagy egyébként a mitológiai arzenált, a bibliai motívumokat teljesen mai életérzések meg­szólaltatására használja, tehát távol áll tőle bármiféle mítoszteremtés vagy mitizálás (ami véleményem szerint sokszor nem más, mint ködösítés). Például az Ötestamentum című groteszk egy egészen közönséges, szürke vasárnap délután — egy mai ember vasárnap délutánja — versben elbeszélve, s már a költemény első sorából, első szavából megtudjuk, hogy az Ötestamentum nem kezdet, hanem folytatás, valami réginek, egyszer már voltnak, s talán elfeledettnek a megújulása: Az Őszi reggel mitológiai fogantatású képei pedig minden bizonnyal a falusi élet békés, szinte idillikus derűjének folytonosságát hivatottak érzékeltetni: „Égő csipkebokrokban / kék kötényes istenek / gyűjtik a lekvárt. / Mózes bátyám / pálinkát főz a pince mé­lyén. / A kőtáblákat / jó néhány éve összetörte, / s kikövezte velük / az udvarát. / Most részegen, / gyanútlanul, / de némileg bandzsítva, / új törvényekre oktatgatja, / szilvóriummal itatva, / vendégét: a költőt”, s ezek az új törvények tulajdonképpen nem mások, mint a ringló, az őszibarack, a körte, a könnyen romló vágyak, a szerelmek, a gondolatok „befőzésére”, tartósítására vonatkozó tanácsok. (S milyen közel áll hoz­zánk ez a falusi öregember, ez a kedélyesen iszogató Mózes bátya! Ismerjük őt mind­annyian, vagy legalábbis találkoztunk vele valahol.) Zs. Nagy tehát nem csupán rámu­tat az emberi társadalom szkizofrenitására, kettős voltára; nemcsak ítéletet hirdet, hanem hitet is fogalmaz verseiben: az élet folytonosságának, örökkévalóságának, szün­„Később megsértődött, mivel egy teljesen szürke, a vasárnaphoz, a vasárnap délután várható szexuális eseményeihez méltatlan árnyalatot fedezett fel Szulamit hangjában, magára csavarta legolcsóbb köntösét, és füstölögve elrohant a mérkőzésre. Mire kiért, a vendégek már hatszázhuszonöt: nullára vezettek, a filiszteusok bukfencet hánytak a boldogságtól, csimpánzként ugráltak a kapufélfán, szamárfület mutattak Izrael zokogó népének. — Ez is hiábavalóság — dörmögte elfúló hangon a Fényes Agyvelejű, és haragosan indult vissza bíbor sátra felé. Szulamit hisztérikus görcsökben rángatózott a rádiókészülék mellett, melyben Szepesi szidta a bírót.”

Next

/
Thumbnails
Contents