Irodalmi Szemle, 1981
1981/8 - FÓRUM - Csanda Sándor: Válasz Fried Istvánnak a Fábry-levelezésről írt kritikájára
Csanda Sándor VÁLASZ FRIED ISTVÁNNAK A FÁBRY-LEVELEZÉSRÖL ÍRT KRITIKÁRA Az írók levelezésének kiadása újabban egyre fokozottabb érdeklődéssel találkozik. József Attila válogatott levelezését, rövid idővel a kiadás után, alig tudtam megszerezni a pesti könyvesboltokban. Az irodalomkedvelő olvasóréteg kíváncsi az író magánéletére, a leveleiben gyakran nyíltabban, bizalmasan kifejtett véleményére. A Fábry-levelezés még az író halála előtt bekerült a köztudatba, s egy fiatalabb nemzedék az előtte járók problémáit, műveik keletkezésének körülményeit tüzetesebben épp leveleikből ismerheti meg. Jómagam már 1957-ben, a Sellyei Józsefről írt tanulmányomhoz megkerestem s felhasználtam e parasztírónak a családi ház padlásán található, egér rágta leveleit. A levelezések közlése azonban mindig bizonyos dilemmát okoz: szabad-e közzé tenni nem nyilvánosságnak szánt magánlevelet, s ezért tanulmányaimban nem a teljes leveleket, hanem irodalomtörténeti, a témához szükséges részt szoktam közölni. A jelen levelezés közzététele után többen is megszólítottak az érintettek közül, mondván, hogyan mertük kiadni Fábrynak a velük kapcsolatos elfogult véleményeit. A levélíróktól vagy utódaiktól előre kértük a közléshez való beleegyezésüket, de a levélben kellemetlenül érintett személyeknek csak a nevét szoktuk kipontozni. A kötetről eddig nálunk, Romániában és Magyarországon megjelent tucatnyi ismertetés azonban elismerő, elvi jelentőségű meglátásokat tartalmaz. Simon Zoltán pl. így ír az Új írásban: „Fábry eszmei fejlődésével párhuzamosan megismerjük a levelekből a kor szlovákiai és erdélyi — a szocialista eszméket és az avantgard törekvéseket ötvöző — magyar irodalom életét is.” Igaz, Simon kifogásolja a „személyességet is kirekesztő” válogatást, de amint alább rámutatunk, ezt az intim, személyes levelekből nem is lehetett volna kihagyni. Robotos Imre a Korunkban (1981/2) külön is dicséri „a kötet kitűnő jegyzetanyagát”. A jelentősebb, de személyeket támadó néhány levél kihagyását, pl. a Balogh Edgárral és a Kovács Károllyal kapcsolatos fejezetben meg is okoltuk. Tötob recenzens kifogásolta azt is, hogy kevés az eredeti Fábry-levél. Ezeknek elkerülte a figyelmét, hogy írónk saját leveleit elküldte, s másolatot nem készített. Ezért a több évi gyűjtőmunka során a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy fel kellett kutatni a levélírókat, s a legtöbb esetben az derült ki, hogy a Fábry-levelek még a háború idején, vagy költözések alkalmával elpusztultak. Az is előfordult, hogy a címzett nem akarta megmutatni a bíráló hangú Fábry-levelet, vagy már nem él, s az utódok nem is tudnak levelezésükről. Egyes féltve őrzött levelekről, dokumentumokról Fábry is megírja, hogy egy vasdobozba rejtve elásta a stószi hegyekben, de magyar katonák (kincset sejtve) kiásták és megsemmisítették. Az elveszett levelek egy részéről maga Fábry ad utólag felvilágo
