Irodalmi Szemle, 1981

1981/8 - ÉLŐ MÚLT - Révész Bertalan: Czuczor költői fejlődése az 1820-as évek második felében

kritikai írását: Aesthetikai Levelek Vörösmarty Mihály epikus munkáiról; 1828-ban Vörösmarty átveszi a Tudományos Gyűjtemény és melléklapja szerkesztését.

Czuczor patriotizmusa — miként korábban — ezekben az években sem rendült meg oly mértékben, mint a nemesi származású íróké.21 S ennek, úgy véljük, kettős oka volt:

1. Vidéki elszigeteltsége s hivatalbeli kötelezettsége: a kezdet nehézségeivel terhes tanári működése nem tette lehetővé, hogy az országos politikaí-kö'zéleti eseményeket ugyanúgy figyelemmel kísérhesse és minősíthesse, mint a Pozsonyban tartózkodó Bajza, vagy Kisfaludyék Pesten.

2. Mindenekelőtt azonban világnézeti alapállásában, bontakozó népi öntudatában, szemléletében keresendő az elfogadható magyarázat; abban — mint erről az Augsburgi ütközet elemzése során már szóltunk —, hogy a nemzet fogalmát ő tágabban, tehát demokratikusabban értelmezte, mint általában a nemesi származású pályatársak. Czuczor nemzeten korántsem csak a nemességet értette, s ezért nyilvánvaló, hogy a nemesi nemzetet képviselő országgyűlés eredménytelensége és a nyomában támadt nemesi- literátori válsághangulat sem keríthette hatalmába. Egyfajta megtorpanás, tétovázó magatartás, persze, egy ideig nála is észlelhető. A húszas évek második felében keletkezett néhány verse, az Aradi gyűlés című eposzát is beleértve, valóban meg sem közelítik az Augsburgi ütközet harcos eszmeiségét. De Czuczornál ezek a tünetek pem ugyanannak a mély eszmei-világnézeti válságnak a megnyilvánulásai, mint ami például a tündérező eposzok Vörösmartyjára, vagy az elhallgató Kölcseyre jellemző — hanem a társadalmi-politikai atmoszféra megváltozását tudatosító költői attitűdnek, s e változásból szükségszerűen eredő „hogyan tovább?” keresésének a következményei.

2. Kapcsolata a pesti íróvilággal

Czuczort első eposzának sikere — rendhagyó módon — nem ragadta magával, hiszen a Győrben töltött hat esztendő első felében vajmi keveset írt. Előbb betegeskedése, tanári teendői s szerzetesi kötelességei lohasztották alkotó kedvét,22 később meg Vörösmarty Zalánjának s a nyomában sorjázó többi művének tündöklő művészete tette óvatossá, sőt bizonytalanná, de ugyanakkor önmagával szemben egyre igényesebbé. Oly méretű ízlésváltozáson ment keresztül ez idő tájt, hogy négy évvel utóbb, amikor Toldy az Augsburgi ütközet újrakiadását indítványozta, költőnk ezt az alábbi megoko- lással utasította vissza: „Igen sok jobbítani és kivetni valót találok benne, s ha bár hellyel most is tetszésemre olvasom, de átaljában épen nem vagyok véle beelégedve .. .”23 Ojabb öt év elteltével — miután Toldy ismét előrukkolt indítványával — a kiadás ellen felhozott érvei még súlyosabbak, s egyúttal újabb jelentős ízlésbeli változásról tanúskodnak. íme egyik levelének részlete: „.. . az nem más, mint a lélekben lappangó, de minden előkészület nélkül kitörő heves indulatnak tüneménye. Az interesse benne kevés emberi és finom érzésre mutat, s előadása dagályos, epizódok nélkül. Azért kénytelen vagyok őszintén megvallani, hogy ezen hőskölteményt tetemes változtatás nélkül világgá nem bocsáthatom.”24

Vörösmarty művészetének egyedülálló szépségei azonban Czuczort elsősorban alkotásra buzdították és lelkesítették, éppúgy, mint Kisfaludy Károly konstruktív bírálatai, az eposzi világirodalom megismerésére serkentő ösztönzései. De még az övékénél is jelentősebb Toldy Ferenc inspiráló-bátorító hatása, mely mint levelezésükből kiderül,25 döntően befolyásolta költőnk pályájának további alakulását.

Toldy a Handbuch szerkesztőjeként 1826 októberében kereste meg első ízben Czuczort levelével, melyet három-négy hetenkénti levélváltások követtek éveken keresztül. Ha Toldy levelei nem is állnak rendelkezésünkre, Czuczor válaszaiból megnyugtatóan kirajzolódnak levelezésük tárgy- és témakörei. Eszerint Toldy, kapcsolatfelvételük kezdetétől fogva, őszintén érdeklődött élet- és munkakörülményei iránt, alkotásra buzdította, mind gyakrabban kért tőle kéziratot, nemegyszer kisebb-nagyobb korrigálásokat javasolt, egyszóval igyekezett őt minél hatékonyabban bekapcsolni a fiatal s egyre izmosodó romantikus irodalom áramkörébe. Költőnk válaszleveleinek tanúsága szerint, Toldy már az első levelekben pontosan tájékoztatta Czuczort a készülő antológia jellegéről, küldetéséről, s egyidejűleg arra kérte, hogy küldje meg „biográfiai” adatait, folyamatosan tudósítsa költői terveiről, készülő s elkészült műveiről, és rendszeresen szállítsa a közlendő kéziratokat.