Irodalmi Szemle, 1981

1981/8 - ÉLŐ MÚLT - Révész Bertalan: Czuczor költői fejlődése az 1820-as évek második felében

Czuczor szorgalmasan küldözgette leveleit Pestre — előbb a „Tudós Recenzens Űr”- nak, illetve „Kedves Barátom Uram”-nak, ám hamarosan az „Édes Barátom”-nak — melyek révén betekintést nyerhetünk a költő műhelyébe. Készséggel közli életrajzát, hiszen — mint mondja — „kevésből állanak”. Az utóbbi három-négy esztendőben mindössze „néhány eppigrammát és ódát” Irt, „de feltett szándékom, hogy elébb esmeretelmet valamennyire megbővitvén, a honi históriából valamely nevezetes történetet vitézi versekben kidolgozzak”.26 Amikor azonban Toldy jóvoltából sor kerülne ezen ódák és epigrammák közlésére, kénytelen azt megtagadni, „mivel éppen nem ítélem arra elegendőnek , hogy remek s válogatott darabok sorába helyeztethessenek”,27 vagyis a szóban forgó antológiában megjelenhessenek. Emiatt később Toldy úgy határoz, hogy Handbuchjába Czuczor rövid életrajzán s az Aradi gyűlés I. énekén kívül, felveszi az Augsburgi ütközet IV. énekét is.28 Itt kell megjegyeznünk: Czuczor éveken át lankadatlan igyekezettel terjeszti és népszerűsíti Győrött a Toldy szerkesztette nagy hatású költői antológiát, előfizetőket gyűjt, sőt Schweiger könyvkereskedőnek is ő közvetíti a kívánt példányokat29 — s ezzel jelentős szolgálatot tett a magyar irodalomnak.

Czuczor 1827 szeptemberében Pesten járván személyesen is megismerkedett Vötrös- martyval és Stattner (később: Zádor) Györggyel; társaságukban tisztelgő látogatást tett a már évek óta ismert Kisfaludy Károlynál, s átadta neki bírálatra a készülő Aradi gyűlés harmadik énekét. Utazásának legfőbb célja — hogy Toldyval végre találkozzék

— azonban barátjának hirtelen közbejött vidéki útja miatt nem valósulhatott meg.30 Erre majd csak jó félév múlva — 1828 májusának végén vagy június elején — kerülhetett sor, egy újabb pesti út alkalmával;51 minden bizonnyal ekkor ismerkedett meg a Pesten jurátuskodó Bajzával is.32 Czuczor Vörösmartyval és Bajzával Toldyn keresztül tartotta a kapcsolatot: szinte minden egyes levelében üdvözöltette őket, s a lapjuknak szánt kéziratokat rendszerint Toldy címére küldte. Ha nem is állt velük levelezésben, mégis a velük kötött személyes ismeretsége rendkívül fontos, mivel hamarosan mindketten a korszak legjelentősebb irodalmi lapjait szerkesztik: Vörösmarty a Tudományos Gyűjteményt és melléklapját a Koszorút; Bajza az Aurorát és a Kritikai Lapokat. Mindegyik az új romantikus művészet és esztétika elkötelezett szószólója. Sőt, ennél is több: azáltal ugyanis, hogy elfogadtatják, az irodalom mindennapi gyakorlatává teszik a népiességen alapuló nemzeti irodalmat — végeredményben a progresszív nemzeti törekvéseket juttatják diadalra. E lapokkal és szerkesztőikkel mind szorosabbá váló együttműködés jelentette a vidéken elszigetelten élő költő számára — a Toldyval váltott levelek mellett — a másik igen fontos kapcsolatot a pesti íróvilággal. S hogy ez az együttműködés mily szoros és gyümölcsöző volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy már a 30-as évek elejétől a Vörösmarty—Bajza—Toldy triász az Aurorakor külső tagjának tekintette Czuczort; ő meg egyik levelében magát szellemesen az Aurora „udvari poétájának” nevezte.33

Czuczor — lévén művei minősége felől gyakran bizonytalanságban, s akire a vidéki rendházak áporodott levegője, avitt szellemisége olyannyira bénítóan hatott — igencsak rászorult a pesti literátor-szerkesztő barátok szüntelen buzdítására, lelkesítésére, különösen a pályakezdés éveiben. Erről tanúskodik egyértelműen Toldyhoz írt számos levele; ezek segítségével megelevenedik előttünk kettőjük viszonya: barátságuk egész természetrajza: minősége éppúgy, mint dimenziói. Czuczor és Toldy között néhány levélváltás után meghitt kapcsolat jött létre. Levelezésük már teljesen mentes a kazin- czyas irodalmi levelezések kötelező fordulataitól, udvariaskodó hangvételétől; barátságuk minden korábbi literátor-kapcsolatnál személyesebb jellegű, bizalmasabb és őszintébb. Bizonyságul íme néhány levélrészlet: „Hogy engem, mint ismeretlent, mind az Iris folyó-írásban34 figyelmedre venni méltattál, mind pedig kedves leveleiddel kezdett pályámnak folytatására serkentgettél: mindezekért forró hálámat irántad kijelentenem szívbeli öröm s kötelesség ösztönöz... Amit tettem, egyedül a Te felszólításodnak köszönöm, s ha mit még emek utána teendek, alkalmat és kedvet Te adtál reá.”35 Első könyvalakban megjelent műve (Aradi gyűlés) újabb alkalom, hogy ösztönző támogatásáért Toldynak köszönetét mondjon, s kifejezze iránta érzett őszinte ragaszkodását: „Köszönettel, örök hálával tartozom ..., hogy hosszabb veszteglésemből mint ismeretlent felriasztottál. Szeress, édes Ferkóm, mint eddig szerettél, én oly szeretettel ölellek, milyennel a barátság szentségének legbuzgóbb avatottjai ölelhetik egymást.”36 Baráti ragaszkodása, leveleinek hangvétele évek múltán is változatlan izzású: „Köszönöm, édes