Irodalmi Szemle, 1981
1981/8 - ÉLŐ MÚLT - Révész Bertalan: Czuczor költői fejlődése az 1820-as évek második felében
Révész Bertalan CZUCZOR KÖLTŐI FEJLŐDÉSE AZ 1820-AS ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN 1. A szerzetestanár és költő Jóformán meg sem száradt a tinta a letisztázott Augsburgi ütközet kéziratlapjain, s talán a Kisfaludy Károly szűkebb köréhez tartozók sem olvashatták valamennyien művét, amikor meg-megújuló betegsége1 arra kényszerítette, hogy még a tanév befejeződése előtt — 1823 tavaszán — visszatérjen Pannonhalmára. Betegsége, nyilván, makacsabbnak bizonyult, semhogy a következő tanévben Pesten folytathatta volna teológiai tanulmányait. A negyedik — s egyben utolsó — évfolyamot ezért a rend székhelyén végezte el. Befejezvén tanulmányait — melynek során Czuczor nemcsak a lelkészi, hanem a tanári hivatásra is felkészült —, 1824 szeptemberében pappá szentelték, s egyidejűleg főapátja tanári teendők ellátásával bízta meg a rend győri főgimnáziumában. Győrött hat esztendőt töltött megszakítás nélkül: kezdetben az alsó, grammatikai osztályokban, később a retorikaiban tanított; 1828—30 között meg a főapátsági líceumban a magyar nyelv és irodalom tanára.2 Költőnk fejlődését tekintve, figyelmet érdemel, hogy mindkét tanintézet ekkor már országszerte ismert, falaik között tudós tarťároK oktatják az ifjúságot, többek között olyan tehetségek, mint Jedlik Ányos, a nagy fizikus és feltaláló, vagy Czinár Mór3 a neves történettudós, később az Akadémia levelező tagja, aki a gimnáziumban két évig igazgatója volt, s akitől — lévén Árpád-kori történelmünk kutatója — esetleg bátorítást kaphatott epikus témáinak megválasztásához és kidolgozásához. Czuczor eddig mindenkitől csak kapott; ezentúl azonban ő is egyre többet igyekszik adni tanítványainak és olvasóinak egyaránt. Jó példa erre a korán elhunyt jeles próza- íróhoz, Vajda Péterhez fűződő kapcsolata: egykori tanítványát — a gimnáziumban két éven át tanára-osztályfőnöke volt — évek múltán is, első írásai megszületésekor, nagy- nagy szeretettel pártfogolta, s egyengette útját az Aurorához.4 Már fentebb említettük, hogy költőnk győri tanárságának utolsó két évében a magyar nyelvet és irodalmat oktatja a rend líceumában. Abban az intézetben, melynek tíz évvel korábban maga is növendéke volt. Hogy mily lelkesen és felelősségtudattal végzi tanári hivatását s mennyire szívén viseli a magyar nyelvnek mint tantárgynak az ügyét, arról A magyar nyelv állapotja Gymnásiumainkban című, 1828-ban készült s ugyanebben az évben közzé tett, „kisded értekezése”5 tanúskodik. Czuczor négy év oktatói tapasztalatain alapuló szakmai, didaktikai fejtegetéseit — bevallottan — elsősorban azoknak szánja, „akik éppen most dolgoznak az iskolák regulálásában”.6 Tanulmányát ezért úgy építi fel, hogy az I. Ferenc-i önkényuralmi rendszer tanügyi hatóságainak mulasztásaira utaló megállapításai kellő hangsúlyt kapjanak. Világosan látja ugyanis, hogy az illetékesek „nagylelkűségén” múlik az olyan alapvető s immár halasztást nem tűrő tanügyi kérdéseknek a megoldása, mint: a magyar nyelv és irodalom szakszerűen kon- cipiált tantervének, tanmenetének a megalkotása, a ráfordítandó méltányos időkeret
