Irodalmi Szemle, 1981

1981/8 - ÉLŐ MÚLT - Révész Bertalan: Czuczor költői fejlődése az 1820-as évek második felében

(óraszám) meghatározása, módszertanának kidolgozása, továbbá a szükséges tankönyvek és tanári kézikönyvek kiadása. Mert amíg mindezeket az oktatás-szervezési, tantárgy- pedagógiai és módszertani tudnivalókat felölelő útmutatásokat a tanár nélkülözni kénytelen, addig a magyar nyelv középiskolai tanításának az ügye nem juthat előbbre. — Konkrétan rámutat a nyelvtanítás döbbenetesen alacsony színvonalának egyéb okaira is. Mindenekelőtt a használatban levő egyetlen, Verseghy-féle nyelvtankönyvnek szentel megkülönböztetett figyelmet: tárgyi és módszertani szempontból egyaránt elmarasztalja, s mivel a mondattant egyáltalán nem tárgyalja, úgy véli, aligha felelhet meg a követelményeknek; fogyatékosságait mindvégig gondosan elemzi, s ennek során lép- ten-nyomon olyan következtetésekre jut, amelyek ma is megszívlendők. — Az irodalom- tanítással s az irodalmi tankönyvekkel kapcsolatban még az eddiginél is eklatánsabban sikerült megfogalmaznia észrevételeit. Azon túl, hogy megállapításai helytállóak, érvei meggyőzőek — egyidejűleg hűen tükrözik a költő-tanár patrióta szemléletét is. Fontosabb gondolatait hadd idézzük szószerint: Ha valamennyi irodalmi tankönyvünket a leg- tüzetesebben nézzük is át, akkor „sem találunk bennük honi költőink munkáiból választott darabot; de vegyük csak elő az Institutiones Poeticaet, majd találunk szót: acrostichonokról, echókról, cancrinusokról, leoninusokról, diabelicusokról, centókról és még nem tudom miféle ringyrongyokról, melyeket, úgymint minden classzikus ízlés ellen valókat, ideje volna már egyszer kiküszöbölni iskoláinkból, s hasznosabb lenne Virágokkal, Kisfaludyakkal, Berzsenyiekkel megismerkedniük ifjainknak, mint ama sületlen verskoholásokkal idejüket töltögetni, s téveszteni ízlésüket. Különös, valóban, s mintegy kirekesztő privilégiuma az iskoláinknak, hogy míg az idegen s régi produc- tumokkal elfoglalják ifjainkat, a honiakra és mostaniakra igen keveset ügyelnek; miat- tok, bizony, hírt sem tudnának mondani hazai literatúránkról, s magyar könyvek lélte- léről deákjaink .. .”7 Aligha szorul bizonyításra, hogy ezekről a kérdésekről (melyek a reformkorban a nemzeti fejlődés és öntudatosodás szempontjából döntő fontossággal bírnak) az 1820-as évek Magyarországán — a csekély számú literátor-értelmiségin kívül — kevesen vélekedtek úgy, mint Czuczor, s még kevsebben akadtak olyanok, akik véleményüket ki is nyilvánították.

Győr az 1820-as évek második felében, Czuczor itt tartózkodása idején, dinamikusan polgárosodó, egyre korszerűbb és tartalmasabb szellemi életet élő, mintegy tizenöt ezer lakosú ipari és kereskedelmi jellegű város. íme egy újságcikkből kiragadott részlet, mely később íródott ugyan, de megállapításai teljes mértékben érvényesek ezekre az évekre is: Győr „lelke és koronája” a vidéki magyar városoknak, ahol „a közszellem fejlődése óriási léptekkel halad előre, a műveltség jótékony befolyásának jelensége a lakosok majd minden osztályán látható, s a nagyban vitt kereskedés, ipar és szorgalom kitűnő anyagi jóléttel biztosítja a győrieket.”8 A megye földbirtokviszonyaira jellemző, hogy — kevés latifundiuma lévén — a középbirtok' az uralkodó, melynek természetszerű következménye a nemesség magas, az országos átlagot jóval meghaladó arányszáma (a lakosság 11,6 százaléka — míg a szomszédos Moson Megyében, a nagybirtok túlsúlya miatt, mindössze 0,6 százalék).83 Ebből továbbá következik, hogy Győr megye egyike azoknak a megyéknek, ahol a nemesi ellenzék állásai a legerősebbek. A két osztály — polgárság és nemesség — egymásra találásából, érdekazonosságából nő ki ama sajátos ötvözetű győri társadalmi keret, politikai és kulturális szellemiség, melyben a reformkor három évtizedes küzdelmei során a haladás legfőbb zászlóvivője a magyarosodó városi polgárság és a polgárosodó köznemesi értelmiség. Ez a progresz- szív szellemiség, melynek a tudós bencés tanárok is mindenkor töretlen terjesztői voltak, joggal és büszkén hangoztattta: „Győr városának, mely a legújabb mozgalmakban oly fontos szerepet vitt, hogy büszkén elmondhatja, miszerint Magyarországnak Budapest után első városa .. .”9

Hasonló képet mutat a város kulturális arculata is. Hiszen az 1820-as évek Magyar- országának kevés olyan városa volt, amely annyi jelentős oktatási intézménnyel és könyvtárral dicsekedhetett, mint Győr. Van két felsőoktatási intézete: a 17. század végén létesített papnevelő líceuma, s az 1776-ban alapított jogakadémiája. Ez utóbbi a későbbi évtizedekben országos hírre tett szert mind a haladó nemzeti törekvéseket támogató szellemiségével, s az akadémiai ifjúság politikai küzdelmével, mind a falai közül kikerült neves politikusok és tudósok révén, mint például Deák Ferenc, Lukács Sándor, Somssich Pál, Horvát Boldizsár stb. S van három jó nevű, ekkor már több évtizedes