Irodalmi Szemle, 1981

1981/8 - LÁTÓHATÁR - Víťazoslav Hronec: Határvonal I., Fiák I., Fordulóponton [versek)

A folyó pulzusát akár a sajátunkat érzékeljük,

Akár a földét; a partok terpesze nyílik.

Számít is az, hogy a sudár nádasban egész Éjjel ott ücsörög Pán! Számít is az, hogy A padlásokról parányi porszemek hullnak a fürtjeibe!

Az erdő, mely lefelé ereszkedik a folyón, mindig Jelen lesz, mikor a mi nevünket imádják.“

7.

„S elég átmenni az utca túloldalára:

Oly tág a szárny, hogy csapda már A dolgok neve is. A földszint szobáiban

Hull a vakolat a falakról s hullnak a kijövök Hangjai; ugyanaz az ablakrend

Követi mozzdulataimat a reggeli ködben.

Fölcsapott a pozdorjaláng az őszi égre;

A városháza udvarán hamvadt el a lángocska.“

A tiszta oldalon ütközik elő kimondhatatlan Kapcsolatunk: a látható odébb tolja a határt Közte és énközöttem. Kivirágzott a só bennünk S a mellébeszélés századunkban: a hamvasküllő Dala kíséri a sasszárnyak suhogását a föld alatt.

8.

Maradt a porból az ujjaink közt

Egy kevés: kezünk elakadt az íráson. S Múlékonyabbnak látszik az árnyéka, mint Zizegése a szórás előtt. A betömetlen Repedéseken át hallani a hatalmasan áradó

Zenét, mintha éjféli vitorlások úsznának a város fölött. Unalmában valaki egy pohár hideg Vizet zúdított ki az éjszakába.

S átszivárogja a kertet, nyitja a gyökereket,

Fákat dönt... A képek elfolynak az éjben, s a test Egy és ugyanazt a dolgot tükrözi: olyan

Mélyét a mennynek, hogy a tapintás csak úgy Veszi ki a részét belőle, mint a korom a fehérből.

JEGYZETEK A HATÁRVONAL I.-HEZ:

'Mottó: Ügy érzem magam, mint ki mosolyogva

Megfordul, s a tükörben megpillantja arcmását.

(T. S. Eliot: Hölgyportré)

9. Vö. Dante: Pokol, XXVI. 52—54.

12—13. Vö.

Quod cupio, mecum est: inopem me copia fecit.

Vágyam célja enyém: bőség ínségem alapja.

(Ovidius: Metamorphoses, Ul. 466. Csorba Győző ford.)

23. Amikor a tűz önmagát emészti el, amikor az erő önmaga ellen fordul, úgy tetszik, hogy a lét önnön megsemmisülése pillanatában éri el teljességét, s hogy épp a destrukció hatásfoka az egzisztencia legteljesebb, legvilágosabb bizonyítéka.

(Gaston Bachelard: A tűz pszichoanalízise)